Volt a hétvégén egy kedves barátnőmnek, egy kérése, miszerint írjak róla akár negatív, akár pozitív véleményt. Hát mit tegyek...nem szabad elvesztenem az olvasóközönségem. Bár attól félek, hogy most elfogok egyet veszteni..
Na hát Heaven Street Seven berakva, bömböl a hangfal, gondolkozok erősen, hogy mit is lehetne írni egy olyan személyről akit szeretek, mert ugye akit utálok arról könnyű, mert a rosszat könnyebb meglátni. De hát meg kell vele próbálkozni.
Tehát egy szőke leányzóról van szó. Ez ugye a rossznyelvek szerint butácskát jelent. Azt nem mondanám, hogy Katikám buta, sőt nagyon okos egy lány. Nem véletlenül jár a szegedi egyetemre, valamilyen politológiai vagy milyen szakra. Tudom, hogy ki fogsz javítani, de azért sem fogom kijavítani, hogy mire jársz.
Tehát ezt már sikerült megállapítani, hogy nem buta. Viszont szerintem nagyon naív, könnyen befolyásolható ember, ami szintúgy nem pozitív tulajdonság.
Most lehet feltenni a kérdést, hogy miért naív. Már a megismerkedésünk elején megemlítettem neki egy-két dolgot, szerintem ő tudja hogy mit és kikkel kapcsolatban. Ezt vagy nem akarta elhinni, vagy csak leszarta nem tudom, igazából nem is az én dolgom eldönteni, hogy ő mit szeretne. Megismerkedett egyre jobban a társasággal, majd folyamatosan jött rá azokra a dolgokra, amit én már hónapokkal ezelőtt megmondtam. Ilyenkor sokszor mondta azt nekem, hogy "Bera, mennyire igazad volt!". Én erre büszkén válaszolhattam volna, vagy lehet, hogy tettem, hogy "ugye én megmondtam". De a kárörvendés nem szép dolog, bár én szeretem. Az ember saját hibáján tanul és fejlődik. Hát te drágám sajnos így tanultad meg, hogy mi az igazság.
Ezen kivűl volt egy fiú, aki féle mondjuk úgy, hogy érzelmeket táplált. Bízott benne, hogy ez a fiú is viszonozni fogja, de hát sajnos nem tette. Igazából jobb is, mert nem is illettek össze, meg egy olyan ember nem illik Hozzá. Ezen kívül persze, mindig ott volt egy bizonyos másik fiú, akit még szívlelt. Már mikor megismertem, akkor is sokszor elhangzott a fiú neve. Bevallom őszintén, hogy néha túl sokszor. De jóbarátként néha félre kell tenni az antiszocialitásod és meg kell hallgatnod az embert. Főleg, ha a barátodról/barátnődről van szó. Ezt meg is tettem. Próbáltam sokszor ellátni tanáccsal. Még akkor is szívesen tettem, mikor az én életem egy merő nulla volt, mikor én is a föld alatt voltam, mert tudtam, hogy neki ez jól esik és úgy érzem, hogy lassan már csak tőle várhatom ezt vissza.
Ez volt tehát a naívitás kifejtése. Az igazat megvallva nem jó dolog, így kifejezni, hogy mit gondolsz egy emberről.
Na de folytassuk is. Eddig csak negatív tulajdonságok voltak. Kis pozitívumot is rakok már bele.
Gondolkozok, de ilyen nincs. Na jó ez poén volt.
A rossz dolgokról lehet beszélni, de a jókról nem. Ha valakit megszeretsz, azt megszereted. Az érzékszerveid, az agyad nem dolgozza fel annyira a rosszat, mint a jót. Így ezeket kiemelni nem nagyon lehet. Talán a túlzott jószívűsége, az, hogy a barátaiért bármit megtenne, imádja a kávét, és a HS7 sem rossz, talán ezeket kiemelném a sok jó közül.
Sajnos van még amiről beszélnem kell. Ezt egy korábbi cikkemben már érintettem, de sajnos ez nála vált valósággá a leginkább.
Nyár végén úgy váltunk el egymástól, hogy "ez a barátság nem fog rossz irányba fordulni, megmarad minden szépnek és jónak". Én komolyan hinni akartam benne, de tudtam, hogy ez lehetetlen. Száz kilométer csak száz kilométer. Nyáron majdnem mindennap találkoztunk, kajálgattunk, iszogattunk, bulizgattunk. Kialakult egy kötelék. Ez megszűnik egy hosszabb idő után. Mostanában sajnos alig találkozunk. Szóval igenis igazam van/volt/lesz, mikor azt állítom, hogy egy másikba való költözés szétszakíthat barátságokat. Nálunk igaz, hogy nem szakította szét, de ezt Te is érezheted és mostmár tudhatod, hogy ebben igazam volt, ez így nem ugyanaz. De azért remélem, hogy egyszer ez is meg fog oldódni, és visszatér az a boldog állapot, mikor ketten ültünk a borutca közepén bort iszogatva és beszélgettünk az életünkről, szerelmekről, barátokról és boldogok voltunk Rég nem volt olyan jó napom...
Ennyit írtam Rólad kedvesem, remélem ezzel is örömet okozva, nem pedig a rossz dolgokat emeled ki.
Tudod, hogy imádlak és csókoltatlak
Na hát Heaven Street Seven berakva, bömböl a hangfal, gondolkozok erősen, hogy mit is lehetne írni egy olyan személyről akit szeretek, mert ugye akit utálok arról könnyű, mert a rosszat könnyebb meglátni. De hát meg kell vele próbálkozni.
Tehát egy szőke leányzóról van szó. Ez ugye a rossznyelvek szerint butácskát jelent. Azt nem mondanám, hogy Katikám buta, sőt nagyon okos egy lány. Nem véletlenül jár a szegedi egyetemre, valamilyen politológiai vagy milyen szakra. Tudom, hogy ki fogsz javítani, de azért sem fogom kijavítani, hogy mire jársz.
Tehát ezt már sikerült megállapítani, hogy nem buta. Viszont szerintem nagyon naív, könnyen befolyásolható ember, ami szintúgy nem pozitív tulajdonság.
Most lehet feltenni a kérdést, hogy miért naív. Már a megismerkedésünk elején megemlítettem neki egy-két dolgot, szerintem ő tudja hogy mit és kikkel kapcsolatban. Ezt vagy nem akarta elhinni, vagy csak leszarta nem tudom, igazából nem is az én dolgom eldönteni, hogy ő mit szeretne. Megismerkedett egyre jobban a társasággal, majd folyamatosan jött rá azokra a dolgokra, amit én már hónapokkal ezelőtt megmondtam. Ilyenkor sokszor mondta azt nekem, hogy "Bera, mennyire igazad volt!". Én erre büszkén válaszolhattam volna, vagy lehet, hogy tettem, hogy "ugye én megmondtam". De a kárörvendés nem szép dolog, bár én szeretem. Az ember saját hibáján tanul és fejlődik. Hát te drágám sajnos így tanultad meg, hogy mi az igazság.
Ezen kivűl volt egy fiú, aki féle mondjuk úgy, hogy érzelmeket táplált. Bízott benne, hogy ez a fiú is viszonozni fogja, de hát sajnos nem tette. Igazából jobb is, mert nem is illettek össze, meg egy olyan ember nem illik Hozzá. Ezen kívül persze, mindig ott volt egy bizonyos másik fiú, akit még szívlelt. Már mikor megismertem, akkor is sokszor elhangzott a fiú neve. Bevallom őszintén, hogy néha túl sokszor. De jóbarátként néha félre kell tenni az antiszocialitásod és meg kell hallgatnod az embert. Főleg, ha a barátodról/barátnődről van szó. Ezt meg is tettem. Próbáltam sokszor ellátni tanáccsal. Még akkor is szívesen tettem, mikor az én életem egy merő nulla volt, mikor én is a föld alatt voltam, mert tudtam, hogy neki ez jól esik és úgy érzem, hogy lassan már csak tőle várhatom ezt vissza.
Ez volt tehát a naívitás kifejtése. Az igazat megvallva nem jó dolog, így kifejezni, hogy mit gondolsz egy emberről.
Na de folytassuk is. Eddig csak negatív tulajdonságok voltak. Kis pozitívumot is rakok már bele.
Gondolkozok, de ilyen nincs. Na jó ez poén volt.
A rossz dolgokról lehet beszélni, de a jókról nem. Ha valakit megszeretsz, azt megszereted. Az érzékszerveid, az agyad nem dolgozza fel annyira a rosszat, mint a jót. Így ezeket kiemelni nem nagyon lehet. Talán a túlzott jószívűsége, az, hogy a barátaiért bármit megtenne, imádja a kávét, és a HS7 sem rossz, talán ezeket kiemelném a sok jó közül.
Sajnos van még amiről beszélnem kell. Ezt egy korábbi cikkemben már érintettem, de sajnos ez nála vált valósággá a leginkább.
Nyár végén úgy váltunk el egymástól, hogy "ez a barátság nem fog rossz irányba fordulni, megmarad minden szépnek és jónak". Én komolyan hinni akartam benne, de tudtam, hogy ez lehetetlen. Száz kilométer csak száz kilométer. Nyáron majdnem mindennap találkoztunk, kajálgattunk, iszogattunk, bulizgattunk. Kialakult egy kötelék. Ez megszűnik egy hosszabb idő után. Mostanában sajnos alig találkozunk. Szóval igenis igazam van/volt/lesz, mikor azt állítom, hogy egy másikba való költözés szétszakíthat barátságokat. Nálunk igaz, hogy nem szakította szét, de ezt Te is érezheted és mostmár tudhatod, hogy ebben igazam volt, ez így nem ugyanaz. De azért remélem, hogy egyszer ez is meg fog oldódni, és visszatér az a boldog állapot, mikor ketten ültünk a borutca közepén bort iszogatva és beszélgettünk az életünkről, szerelmekről, barátokról és boldogok voltunk Rég nem volt olyan jó napom...
Ennyit írtam Rólad kedvesem, remélem ezzel is örömet okozva, nem pedig a rossz dolgokat emeled ki.
Tudod, hogy imádlak és csókoltatlak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése