A BLOGOM ÚJ CÍMRE KÖLTÖZÖTT!
http://pitu99.blog.hu
Várom itt is az olvasóim és fikázóim!
2008. december 31., szerda
2008. december 29., hétfő
Anita, Garrone és SKA, tehát a hétvége
Pénteki napom közölte velem drága Anita, hogy jönnek hozzánk. Persze, hogy beleegyeztem, mikor ne esne jól egy jó kis italozás egy szép lánnyal. El is jött az idő, ideértek és mi már bontottuk is a pezsgőt, közben ment a meccs, majd az Amerikai Pite 5, majd újra meccs. Közben elfogyott egy üveg pezsgős, majd egy üveg Garrone, majd egy kis sör, utána még Garrone-kóla, hogy mindent szart keverjek.
Megbeszéltük, hogy este bulizunk egyet a csodálatos és nagyszabású bevásárlóközpontunk, a Malom tetején a Bling Bling-ben. Utolsó busszal be, először meglátogattuk a Kéttemplomköz Kávézót, ahol hosszas és álmos ülés következett, egy-két sörrel, whisky-kólával, a lányoknak pedig mi más, mint jéger.
Felmentünk a Blingbe. Itt egyébként hiphop buli volt. Már ha nevezhetjük annak. Fankáék nem toltak valami nagy bulit, vagy csak túl józan voltam, ezt nem tudom. De mikor már vége volt a koncerteknek, akkor következett a külföldi rap zenék tárháza, de sajnos ez is élvezhetetlen volt.
Gyorsan felejthető éjszaka volt, egyedül a délután volt pozitív.
Másnap visszavendégeltek minket Anitáék. Itt megint fogyasztottam egy kis Garronét és arra kellett rádöbbennem, hogy ez sosem lesz az én italom. Itt felszaladtam msnre...ez ugye nem is meglepő, de hogy mindenki lemondta az esti bulit, vagy nem is szólt az már igen. De szerencsére jött egy üzenet, miszerint irány Kiskunfélegyháza, mert haver zenekara SKA koncertet tol, a számomra vicces nevű helyen, a Rocktárban.
Mire hazaértem maradt negyed órám elkészülni, ami nálam meglepő, hogy sikerült is. Feltankoltam sörrel, vodkanaranccsal (ezt csak a velem bulizó két személy tudja, mennyi volt). Benn már várt Zsuzsanna és a Sangria, majd Dávid is megérkezett (na nála nem volt semmi). Elindultunk az állomásra, útközben volt egy gyenge bokaficamom, mely kicsit rontott a kedvemen, de hát belefért. Fel a vonatra irány Csongrád...izé...Kiskunfélegyháza. Leszálltunk a vonatról. Az állomástól kb. száz méterre volt a bulihely. Útközben kisebb affér a helyi paraszt rap-rockosokkal...röhej, hogy ilyen emberek élhetnek és még védi is őket a törvény, mert nem lehet csak úgy kinyírni őket...na de vissza.
Nem tudom, hogy kell írni, de a Backstage-be foglaltunk helyet. Tudjátok, ahol a zenekarok lepakolják a cuccaikat, a zenekari cuccokat, ott isznak, külön hűtő minden...na ez csak egy kis felvágás volt. Gyorsan villantottunk is egy-két képet.
Az első koncert nem tudom mi volt, annyira jelentéktelen volt.
Eztán következett Dani új, SKA zenekara a SKATCH (remélem jól írtam). Iszonyat jó kis koncertet lenyomtak. Én nagyon ritkán élvezek koncertet, de ez nagyon odabaszott. Végigtáncoltam, mint egy állat. Nagyon pörögtem. Utoljára a Hegyalja Fesztiválon éreztem magam ilyen jót, PASO-n és Skafunders-en. Tánc kifáradásig.
Eztán következett A láma dalai nevű SKA formáció. Kiváló koncertet adtak a srácok. Itt is végigtáncoltam volna a koncertet, de sajnos itt már a fáradtság is közrejátszott és hát néha pihenni kellett.
Eztán nekivágtam Dáviddal a városnak és mintegy két-három kilométer gyaloglás után elértük az egyetlen éjjelnappali Félegyházán. Kezdésnek beestem az ajtón, mellyel jó pontot szereztem a fiatal eladó csajnak. Gyorsan le is adtuk a rendelés, mely fél kiló kenyeret és egy kiló párizsit jelentett. A hideg ellenére finomakat falatoztunk.
Visszatérve a Rocktárba, adtunk egy-két éhezőnek enni, majd lassacskán elindultunk a vonatállomásra. Hazafele úton Zsuzsi befenyítette a kalauzokat, így jegyellenőrzésre nem került sor. Eztán még hazagyalogoltam, majd egy kibaszott jót aludtam volna, ha nem forgolódtam volna.
Még ma is izomlázam van a lábamtól kezdve a hasamig mindenhol. Tehát Danikám kiváló koncertet toltatok.
Hogy mi ebből a tanulság? SZERESD A SKA-T!
Megbeszéltük, hogy este bulizunk egyet a csodálatos és nagyszabású bevásárlóközpontunk, a Malom tetején a Bling Bling-ben. Utolsó busszal be, először meglátogattuk a Kéttemplomköz Kávézót, ahol hosszas és álmos ülés következett, egy-két sörrel, whisky-kólával, a lányoknak pedig mi más, mint jéger.
Felmentünk a Blingbe. Itt egyébként hiphop buli volt. Már ha nevezhetjük annak. Fankáék nem toltak valami nagy bulit, vagy csak túl józan voltam, ezt nem tudom. De mikor már vége volt a koncerteknek, akkor következett a külföldi rap zenék tárháza, de sajnos ez is élvezhetetlen volt.
Gyorsan felejthető éjszaka volt, egyedül a délután volt pozitív.
Másnap visszavendégeltek minket Anitáék. Itt megint fogyasztottam egy kis Garronét és arra kellett rádöbbennem, hogy ez sosem lesz az én italom. Itt felszaladtam msnre...ez ugye nem is meglepő, de hogy mindenki lemondta az esti bulit, vagy nem is szólt az már igen. De szerencsére jött egy üzenet, miszerint irány Kiskunfélegyháza, mert haver zenekara SKA koncertet tol, a számomra vicces nevű helyen, a Rocktárban.
Mire hazaértem maradt negyed órám elkészülni, ami nálam meglepő, hogy sikerült is. Feltankoltam sörrel, vodkanaranccsal (ezt csak a velem bulizó két személy tudja, mennyi volt). Benn már várt Zsuzsanna és a Sangria, majd Dávid is megérkezett (na nála nem volt semmi). Elindultunk az állomásra, útközben volt egy gyenge bokaficamom, mely kicsit rontott a kedvemen, de hát belefért. Fel a vonatra irány Csongrád...izé...Kiskunfélegyháza. Leszálltunk a vonatról. Az állomástól kb. száz méterre volt a bulihely. Útközben kisebb affér a helyi paraszt rap-rockosokkal...röhej, hogy ilyen emberek élhetnek és még védi is őket a törvény, mert nem lehet csak úgy kinyírni őket...na de vissza.
Nem tudom, hogy kell írni, de a Backstage-be foglaltunk helyet. Tudjátok, ahol a zenekarok lepakolják a cuccaikat, a zenekari cuccokat, ott isznak, külön hűtő minden...na ez csak egy kis felvágás volt. Gyorsan villantottunk is egy-két képet.
Az első koncert nem tudom mi volt, annyira jelentéktelen volt.
Eztán következett Dani új, SKA zenekara a SKATCH (remélem jól írtam). Iszonyat jó kis koncertet lenyomtak. Én nagyon ritkán élvezek koncertet, de ez nagyon odabaszott. Végigtáncoltam, mint egy állat. Nagyon pörögtem. Utoljára a Hegyalja Fesztiválon éreztem magam ilyen jót, PASO-n és Skafunders-en. Tánc kifáradásig.
Eztán következett A láma dalai nevű SKA formáció. Kiváló koncertet adtak a srácok. Itt is végigtáncoltam volna a koncertet, de sajnos itt már a fáradtság is közrejátszott és hát néha pihenni kellett.
Eztán nekivágtam Dáviddal a városnak és mintegy két-három kilométer gyaloglás után elértük az egyetlen éjjelnappali Félegyházán. Kezdésnek beestem az ajtón, mellyel jó pontot szereztem a fiatal eladó csajnak. Gyorsan le is adtuk a rendelés, mely fél kiló kenyeret és egy kiló párizsit jelentett. A hideg ellenére finomakat falatoztunk.
Visszatérve a Rocktárba, adtunk egy-két éhezőnek enni, majd lassacskán elindultunk a vonatállomásra. Hazafele úton Zsuzsi befenyítette a kalauzokat, így jegyellenőrzésre nem került sor. Eztán még hazagyalogoltam, majd egy kibaszott jót aludtam volna, ha nem forgolódtam volna.
Még ma is izomlázam van a lábamtól kezdve a hasamig mindenhol. Tehát Danikám kiváló koncertet toltatok.
Hogy mi ebből a tanulság? SZERESD A SKA-T!
2008. december 26., péntek
Gondolatok
Hát egy ilyen "esemény" után megszólalni is nehéz. Sok minden kavarog ilyenkor az emberben. De legelőször is szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik kimutatták, hogy vannak még emberi érzések ezen a földön, akik próbáltak engem is jobb hangulatra serkentetni, akik kimutatták, hogy szeretnek engem is és mellé még féltenek is. Sajnos ilyen dolog kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy vannak barátai.
Legfőképp a családomnak szeretnék köszönetet mondani amiért támogattak ezekben a nehéz napokban. Eztán pedig barátaimnak. Voltak akik sírva mondták el, hogy vigyázzak magamra, mert nem akarnak elveszíteni. Voltak akik vigasztaltak minden percben. Voltak akiknek a szeme csillogásából szeretet áradt. Voltak akik csak írtak nekem és ebből látszott a szeretet.
Nehéz elmondani, hogy mit érzek. Ilyenkor mindig előjönnek azok az emberek, akiknek persze, hogy az elhunyt volt a legjobb barátja. De én úgy érzem, hogy ezt elmondhatom én is magamról. Nem arcoskodásból, hanem, mert én így érzem. Persze mindig voltak nehéz időszakok, mikor mi is csak ugattunk egymással. Ő azt mondta, hogy rohadt emos vagyok, én azt mondtam, hogy ő rohadt diszkós. Voltak ebből persze félreértések, de épp kb. három hete ezt megbeszéltük, és persze, hogy kibékültünk. Persze, hisz mondhatom azt, hogy Tapit már lassan a testvéremnek tekinthettem. Tipikus testvéri kapcsolat volt, együtt jóban, rosszban. Testvéri veszekedések tarkították mindennapjainkat. De ott volt az, hogy egymás nélkül még bulizni sem tudtunk. A legjobb barátomat vesztettem el lassan két hete.
Ezt minden mellveregetés nélkül mondom. Minden hétvégén úgy kezdődött, hogy "Tapi, na mikor találkozzunk és merre menjünk?". Aztán bementünk és ugyanaz volt a program. Pénteki szenvedés, szombaton diszkó az amstelben. De persze hétközben is sokat találkoztunk. A legfurább számomra mindig is az volt, hogy ugyanazokat a csajokat néztük. Most is persze. A kis kaszanova pedig egyszerre több csajjal akart lenni. Ahogy ő mondta: "Imádnak a nők!". Voltak persze mellé fogásai, de akkor ott voltam mellette, vigyasztaltam, próbáltam bele erőt önteni, hogy ne adja fel és mikor végre sikerült, akkor jön ez...
Elment közülünk. Elment örökre és ezt a legrosszabb felfogni. Nem lesz kivel szenvednem, nem lesz kivel tombolni az amstelben. Nem akarom a többi barátomat megbántani, de ez így van. Tapi nélkül egyszerűen bulizni sincs kedvem. Főleg nem az amstelben. Úgy érzem, hogy Tapi meg én és az Amstel-diszkó összenőtt. Nem azt mondom, hogy nem megyek oda többet, csak nehéz szívvel.
Fájó szívvel búcsúzunk most tőled Barátom! Kedden elengedtünk, de egy szép napon találkozunk újra és szétzúzzuk a rendszert és beleverjük minden emos kiscsaj hajába ahogy igérted...Nyugodj békében Barátom.
Legfőképp a családomnak szeretnék köszönetet mondani amiért támogattak ezekben a nehéz napokban. Eztán pedig barátaimnak. Voltak akik sírva mondták el, hogy vigyázzak magamra, mert nem akarnak elveszíteni. Voltak akik vigasztaltak minden percben. Voltak akiknek a szeme csillogásából szeretet áradt. Voltak akik csak írtak nekem és ebből látszott a szeretet.
Nehéz elmondani, hogy mit érzek. Ilyenkor mindig előjönnek azok az emberek, akiknek persze, hogy az elhunyt volt a legjobb barátja. De én úgy érzem, hogy ezt elmondhatom én is magamról. Nem arcoskodásból, hanem, mert én így érzem. Persze mindig voltak nehéz időszakok, mikor mi is csak ugattunk egymással. Ő azt mondta, hogy rohadt emos vagyok, én azt mondtam, hogy ő rohadt diszkós. Voltak ebből persze félreértések, de épp kb. három hete ezt megbeszéltük, és persze, hogy kibékültünk. Persze, hisz mondhatom azt, hogy Tapit már lassan a testvéremnek tekinthettem. Tipikus testvéri kapcsolat volt, együtt jóban, rosszban. Testvéri veszekedések tarkították mindennapjainkat. De ott volt az, hogy egymás nélkül még bulizni sem tudtunk. A legjobb barátomat vesztettem el lassan két hete.
Ezt minden mellveregetés nélkül mondom. Minden hétvégén úgy kezdődött, hogy "Tapi, na mikor találkozzunk és merre menjünk?". Aztán bementünk és ugyanaz volt a program. Pénteki szenvedés, szombaton diszkó az amstelben. De persze hétközben is sokat találkoztunk. A legfurább számomra mindig is az volt, hogy ugyanazokat a csajokat néztük. Most is persze. A kis kaszanova pedig egyszerre több csajjal akart lenni. Ahogy ő mondta: "Imádnak a nők!". Voltak persze mellé fogásai, de akkor ott voltam mellette, vigyasztaltam, próbáltam bele erőt önteni, hogy ne adja fel és mikor végre sikerült, akkor jön ez...
Elment közülünk. Elment örökre és ezt a legrosszabb felfogni. Nem lesz kivel szenvednem, nem lesz kivel tombolni az amstelben. Nem akarom a többi barátomat megbántani, de ez így van. Tapi nélkül egyszerűen bulizni sincs kedvem. Főleg nem az amstelben. Úgy érzem, hogy Tapi meg én és az Amstel-diszkó összenőtt. Nem azt mondom, hogy nem megyek oda többet, csak nehéz szívvel.
Fájó szívvel búcsúzunk most tőled Barátom! Kedden elengedtünk, de egy szép napon találkozunk újra és szétzúzzuk a rendszert és beleverjük minden emos kiscsaj hajába ahogy igérted...Nyugodj békében Barátom.
2008. december 21., vasárnap
2008. december 20., szombat
Nagy Gáborné Ágnes - Emlékezés Tapira
Gabika anyukája írta ezt a verset Tapi barátunk emlékére...
Mit merészelt a kegyetlen sors?
Mit merészelt a kegyetlen sors?
Csak úgy ideosonni,
Fiatal lelkedet elrabolni!
Nem szól, előre nem jelez.
Kiszámíthatatlan, ki érti ezt!
Itt voltál még néhány napja köztünk,
Együtt voltunk és csak nevettünk.
Évek óta együtt egy nagy csapatban,
Hol gitárok húrjai pendültek hangosan vagy néha halkan.
Mennyi kalandos út és sok-sok vidám nap amit együtt töltöttünk.
Akkor még nem tudtuk mit hoz a szomorú holnap!
Most itt állunk mélabúsan egy nagy csapatban.
Már csak az emlékeket őrizzük könnyek között halkan.
Soha nem feledünk drága barátunk,
Mindig velünk leszel, még ha nem is látunk.
Fiatal lelkedet elrabolni!
Nem szól, előre nem jelez.
Kiszámíthatatlan, ki érti ezt!
Itt voltál még néhány napja köztünk,
Együtt voltunk és csak nevettünk.
Évek óta együtt egy nagy csapatban,
Hol gitárok húrjai pendültek hangosan vagy néha halkan.
Mennyi kalandos út és sok-sok vidám nap amit együtt töltöttünk.
Akkor még nem tudtuk mit hoz a szomorú holnap!
Most itt állunk mélabúsan egy nagy csapatban.
Már csak az emlékeket őrizzük könnyek között halkan.
Soha nem feledünk drága barátunk,
Mindig velünk leszel, még ha nem is látunk.
2008. december 15., hétfő
2008. december 12., péntek
Alkotni is tudok ám...
Mostanában (tavaly és az idei évben) volt egy két házidolgozat melynek témája nagyon tetszett és baromkodhattam a photoshoppal. Most ezeket közzéteszem, hogy értékelje a nagyérdemű.Ezek marketing órára, vendéglátásra, illetve pályázatra készültek.
A képekre kattintva nagyobb méretben is meg lehet tekinteni!
Az első: Marketing órára kellett valami karácsonyi csinálni. Én, mint gyakorló alkoholista és fradista, egy sör-t terveztem, mely a Grün Aar, vagy angolosan a Green Eagles nevet viselni. Ez magyarul annyit tesz, hogy Zöld Sasok.
Hozzáteszem életemben először csináltam bármit is marketingből, ezelőtt azt sem tudtam, hogy van ilyen tantárgy vagy felfogás.
Ez is csak egy Marketingre készült plakát, melyen Chaplintől kezdve Dóri rajzáig minden megtalálható. Egy üzleti tervet kellett készíteni és ehhez csináltam a plakátot, mely szerintem nagyon gagyira sikerült, de hát Istenem, ennyi idő alatt mit lehet összehozni...
Egyébként a Nyal-Lak a cég neve és igen, fagylaltozó. Na vajon ki találta ki...
A harmadik egy plakát-versenyre készült, melyet Csabi barátommal közösen készítettünk. A sors persze közbeszólt, így nem mi nyertük, de szerintem mindkettőnk nevében beszélek, ha azt mondom, hogy büszkék vagyunk erre az alkotásra, mert sokat dolgoztunk vele, de sajnos a világ még nem érti a művészetünket.
Ez a menükártya Vendéglátás órára készült, mely szintúgy házidolgozat volt. Élveztem a készítését, csak sajnos meg lehet közben éhezni, de nagyon finom étrendet állítottam össze.
Konfirmációs vacsorát kellett összeállítanom katolikus létemre, így kissé nehézkes volt, de hát megérte, mert egyébként nagyon tetszett ez a feladat.
A képekre kattintva nagyobb méretben is meg lehet tekinteni!
Az első: Marketing órára kellett valami karácsonyi csinálni. Én, mint gyakorló alkoholista és fradista, egy sör-t terveztem, mely a Grün Aar, vagy angolosan a Green Eagles nevet viselni. Ez magyarul annyit tesz, hogy Zöld Sasok.Hozzáteszem életemben először csináltam bármit is marketingből, ezelőtt azt sem tudtam, hogy van ilyen tantárgy vagy felfogás.
Ez is csak egy Marketingre készült plakát, melyen Chaplintől kezdve Dóri rajzáig minden megtalálható. Egy üzleti tervet kellett készíteni és ehhez csináltam a plakátot, mely szerintem nagyon gagyira sikerült, de hát Istenem, ennyi idő alatt mit lehet összehozni...Egyébként a Nyal-Lak a cég neve és igen, fagylaltozó. Na vajon ki találta ki...
A harmadik egy plakát-versenyre készült, melyet Csabi barátommal közösen készítettünk. A sors persze közbeszólt, így nem mi nyertük, de szerintem mindkettőnk nevében beszélek, ha azt mondom, hogy büszkék vagyunk erre az alkotásra, mert sokat dolgoztunk vele, de sajnos a világ még nem érti a művészetünket.
Ez a menükártya Vendéglátás órára készült, mely szintúgy házidolgozat volt. Élveztem a készítését, csak sajnos meg lehet közben éhezni, de nagyon finom étrendet állítottam össze.Konfirmációs vacsorát kellett összeállítanom katolikus létemre, így kissé nehézkes volt, de hát megérte, mert egyébként nagyon tetszett ez a feladat.
Új design
Úgy láttam jónak, hogy túlságosan sötét volt az előző design és ez igazából hiába passzol néha a lelkivilágomhoz, ha ellátogat véletlen ide valaki, akkor ne legyen depressziós a háttér miatt. Emellett kialakításra került egy kis egyszerű főkép, melyet nem kell se fikázni, se kritikával illetni, nekem tetszik és ez elég.
Beat the bastards
Elköszönve kedves, kedvenc barátnétól felszálltam a buszra. Keménynek érezhettem magam. Egyedül a hátsó ülés egyikén. Be is feküdtem faszán. Magabiztos önbizalommal az arcomon és a cigányok elleni undorral a szememben. Büszke voltam. Újabb hetet bírtam ki anélkül, hogy felakasztottam volna magam, ahogy ez már az álmaimban sokszor előfordult. Tehát ültem és néztem ki a fejemből.
Ekkor lettem figyelmes egy fekete tömegre amely tódul a busz hátulja felé. Rajzottak, mintha sáskatámadás lett volna. Rendes összeszartam magam, mondom ezek kinyírnak és megesznek. Szerencsére nem jött be ez a sejtésem. De ami rám várt, annál még a sáskatámadás, vagy egy apokalipszis is jobb lett volna.
Szóval jött a "fekete-sereg". Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc...itt leálltam a számolással. Azt még mindig nem tudom eldönteni, hogy ezek vajon egy család, vagy egy osztály voltak. De a tippem az lenne, hogy a Tóth László iskola növendékei, akik mellesleg egy családba is tartoznak. Na szóval talán a sors iróniája, de beálltak mellém. Mellém...beszélek hülyeségeket...majdnem körém. Minden zsebet fogtam, a táskát szorítottam, mert ezek szemmel is képesek lopni. Tehát "teljes nyugalomban" ültem és vártam, hogy végre hazaérjünk, pedig még el sem indultunk. Végre elkövetkezett ez is. Az egyik szolidan folyamatosan lekönyökölt minden kanyarnál, mire én inkább nem szóltam, mert tudjuk, hogy a "fekete-sereg" ütős...
Mikor a Malom mögötti körforgalomnál jártunk, az egyik kb. 4-5 éves kis"gyerek" legugolt. A többi kérdezte, hogy mi baja van. Erre enyhe tájszólással következő hangzott el:
- Kussoljátok már, mer ottan vannak a rendőrök.
Egy 4 éves gyerek. Már ezek is félnek tőlük? Ez benne van a vérükben, hogy ha rendőr lát, akkor bukjon le, mert elkapják?!
Gusztustalan szagot árasztott a mellettem álló lánynak nevezhető (élő?)lény. Mintha fasírtot evett volna vöröshagymával és ezt kólával üdítette volna le. Csak az volt a gond, hogy ez vissza is jött neki, így egy megnyílvánulás történt. Laza böfögés, csak úgy finom nőiesen. Egy másik kis parazita erre olyat tett, mellyel csatlakozhatott szenzációs családjához. Fingott egyet. Na mostmár elegem lett kicsit...kinyitottam az ablakot mire megkaptam, hogy:
- Milyen gádzsó vágy té, nem bírod a szagunkát?
Jobbnak láttam nem válaszolni, mert a tömény indulat és lenézés, azt idézte volna elő, hogy kés kerül elő, majd el is tűnik a gyomromban.
Szerencsére nem sokat kellett velük utaznom, de újabb tanulság vált valóra számomra. Írtani kéne a férgeket. Ez nem rasszizmus, ez egyszerűen az, hogy védeni kell a magyart az ilyen parazitáktól. Ezek vírusok a magyar népen. A vírusokat pedig el kell pusztítani, hogy élni lehessen.
Ekkor lettem figyelmes egy fekete tömegre amely tódul a busz hátulja felé. Rajzottak, mintha sáskatámadás lett volna. Rendes összeszartam magam, mondom ezek kinyírnak és megesznek. Szerencsére nem jött be ez a sejtésem. De ami rám várt, annál még a sáskatámadás, vagy egy apokalipszis is jobb lett volna.
Szóval jött a "fekete-sereg". Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc...itt leálltam a számolással. Azt még mindig nem tudom eldönteni, hogy ezek vajon egy család, vagy egy osztály voltak. De a tippem az lenne, hogy a Tóth László iskola növendékei, akik mellesleg egy családba is tartoznak. Na szóval talán a sors iróniája, de beálltak mellém. Mellém...beszélek hülyeségeket...majdnem körém. Minden zsebet fogtam, a táskát szorítottam, mert ezek szemmel is képesek lopni. Tehát "teljes nyugalomban" ültem és vártam, hogy végre hazaérjünk, pedig még el sem indultunk. Végre elkövetkezett ez is. Az egyik szolidan folyamatosan lekönyökölt minden kanyarnál, mire én inkább nem szóltam, mert tudjuk, hogy a "fekete-sereg" ütős...
Mikor a Malom mögötti körforgalomnál jártunk, az egyik kb. 4-5 éves kis"gyerek" legugolt. A többi kérdezte, hogy mi baja van. Erre enyhe tájszólással következő hangzott el:
- Kussoljátok már, mer ottan vannak a rendőrök.
Egy 4 éves gyerek. Már ezek is félnek tőlük? Ez benne van a vérükben, hogy ha rendőr lát, akkor bukjon le, mert elkapják?!
Gusztustalan szagot árasztott a mellettem álló lánynak nevezhető (élő?)lény. Mintha fasírtot evett volna vöröshagymával és ezt kólával üdítette volna le. Csak az volt a gond, hogy ez vissza is jött neki, így egy megnyílvánulás történt. Laza böfögés, csak úgy finom nőiesen. Egy másik kis parazita erre olyat tett, mellyel csatlakozhatott szenzációs családjához. Fingott egyet. Na mostmár elegem lett kicsit...kinyitottam az ablakot mire megkaptam, hogy:
- Milyen gádzsó vágy té, nem bírod a szagunkát?
Jobbnak láttam nem válaszolni, mert a tömény indulat és lenézés, azt idézte volna elő, hogy kés kerül elő, majd el is tűnik a gyomromban.
Szerencsére nem sokat kellett velük utaznom, de újabb tanulság vált valóra számomra. Írtani kéne a férgeket. Ez nem rasszizmus, ez egyszerűen az, hogy védeni kell a magyart az ilyen parazitáktól. Ezek vírusok a magyar népen. A vírusokat pedig el kell pusztítani, hogy élni lehessen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)