Elköszönve kedves, kedvenc barátnétól felszálltam a buszra. Keménynek érezhettem magam. Egyedül a hátsó ülés egyikén. Be is feküdtem faszán. Magabiztos önbizalommal az arcomon és a cigányok elleni undorral a szememben. Büszke voltam. Újabb hetet bírtam ki anélkül, hogy felakasztottam volna magam, ahogy ez már az álmaimban sokszor előfordult. Tehát ültem és néztem ki a fejemből.
Ekkor lettem figyelmes egy fekete tömegre amely tódul a busz hátulja felé. Rajzottak, mintha sáskatámadás lett volna. Rendes összeszartam magam, mondom ezek kinyírnak és megesznek. Szerencsére nem jött be ez a sejtésem. De ami rám várt, annál még a sáskatámadás, vagy egy apokalipszis is jobb lett volna.
Szóval jött a "fekete-sereg". Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc...itt leálltam a számolással. Azt még mindig nem tudom eldönteni, hogy ezek vajon egy család, vagy egy osztály voltak. De a tippem az lenne, hogy a Tóth László iskola növendékei, akik mellesleg egy családba is tartoznak. Na szóval talán a sors iróniája, de beálltak mellém. Mellém...beszélek hülyeségeket...majdnem körém. Minden zsebet fogtam, a táskát szorítottam, mert ezek szemmel is képesek lopni. Tehát "teljes nyugalomban" ültem és vártam, hogy végre hazaérjünk, pedig még el sem indultunk. Végre elkövetkezett ez is. Az egyik szolidan folyamatosan lekönyökölt minden kanyarnál, mire én inkább nem szóltam, mert tudjuk, hogy a "fekete-sereg" ütős...
Mikor a Malom mögötti körforgalomnál jártunk, az egyik kb. 4-5 éves kis"gyerek" legugolt. A többi kérdezte, hogy mi baja van. Erre enyhe tájszólással következő hangzott el:
- Kussoljátok már, mer ottan vannak a rendőrök.
Egy 4 éves gyerek. Már ezek is félnek tőlük? Ez benne van a vérükben, hogy ha rendőr lát, akkor bukjon le, mert elkapják?!
Gusztustalan szagot árasztott a mellettem álló lánynak nevezhető (élő?)lény. Mintha fasírtot evett volna vöröshagymával és ezt kólával üdítette volna le. Csak az volt a gond, hogy ez vissza is jött neki, így egy megnyílvánulás történt. Laza böfögés, csak úgy finom nőiesen. Egy másik kis parazita erre olyat tett, mellyel csatlakozhatott szenzációs családjához. Fingott egyet. Na mostmár elegem lett kicsit...kinyitottam az ablakot mire megkaptam, hogy:
- Milyen gádzsó vágy té, nem bírod a szagunkát?
Jobbnak láttam nem válaszolni, mert a tömény indulat és lenézés, azt idézte volna elő, hogy kés kerül elő, majd el is tűnik a gyomromban.
Szerencsére nem sokat kellett velük utaznom, de újabb tanulság vált valóra számomra. Írtani kéne a férgeket. Ez nem rasszizmus, ez egyszerűen az, hogy védeni kell a magyart az ilyen parazitáktól. Ezek vírusok a magyar népen. A vírusokat pedig el kell pusztítani, hogy élni lehessen.
Ekkor lettem figyelmes egy fekete tömegre amely tódul a busz hátulja felé. Rajzottak, mintha sáskatámadás lett volna. Rendes összeszartam magam, mondom ezek kinyírnak és megesznek. Szerencsére nem jött be ez a sejtésem. De ami rám várt, annál még a sáskatámadás, vagy egy apokalipszis is jobb lett volna.
Szóval jött a "fekete-sereg". Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc...itt leálltam a számolással. Azt még mindig nem tudom eldönteni, hogy ezek vajon egy család, vagy egy osztály voltak. De a tippem az lenne, hogy a Tóth László iskola növendékei, akik mellesleg egy családba is tartoznak. Na szóval talán a sors iróniája, de beálltak mellém. Mellém...beszélek hülyeségeket...majdnem körém. Minden zsebet fogtam, a táskát szorítottam, mert ezek szemmel is képesek lopni. Tehát "teljes nyugalomban" ültem és vártam, hogy végre hazaérjünk, pedig még el sem indultunk. Végre elkövetkezett ez is. Az egyik szolidan folyamatosan lekönyökölt minden kanyarnál, mire én inkább nem szóltam, mert tudjuk, hogy a "fekete-sereg" ütős...
Mikor a Malom mögötti körforgalomnál jártunk, az egyik kb. 4-5 éves kis"gyerek" legugolt. A többi kérdezte, hogy mi baja van. Erre enyhe tájszólással következő hangzott el:
- Kussoljátok már, mer ottan vannak a rendőrök.
Egy 4 éves gyerek. Már ezek is félnek tőlük? Ez benne van a vérükben, hogy ha rendőr lát, akkor bukjon le, mert elkapják?!
Gusztustalan szagot árasztott a mellettem álló lánynak nevezhető (élő?)lény. Mintha fasírtot evett volna vöröshagymával és ezt kólával üdítette volna le. Csak az volt a gond, hogy ez vissza is jött neki, így egy megnyílvánulás történt. Laza böfögés, csak úgy finom nőiesen. Egy másik kis parazita erre olyat tett, mellyel csatlakozhatott szenzációs családjához. Fingott egyet. Na mostmár elegem lett kicsit...kinyitottam az ablakot mire megkaptam, hogy:
- Milyen gádzsó vágy té, nem bírod a szagunkát?
Jobbnak láttam nem válaszolni, mert a tömény indulat és lenézés, azt idézte volna elő, hogy kés kerül elő, majd el is tűnik a gyomromban.
Szerencsére nem sokat kellett velük utaznom, de újabb tanulság vált valóra számomra. Írtani kéne a férgeket. Ez nem rasszizmus, ez egyszerűen az, hogy védeni kell a magyart az ilyen parazitáktól. Ezek vírusok a magyar népen. A vírusokat pedig el kell pusztítani, hogy élni lehessen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése