"Áruló, ki kábít és elcsábítódik minden jótól.."
Nehéz szavak ezek tudom én. Kiábrándultam volna? Itt nem ez a kérdés. Hanem, hogy már megint. Elegem van, de tudom jól, hogy tenni ellene nem tudok. Miért is tenném? Azért, mert végig gondolva csak is az fog kijönni, hogy én vagyok a hülye, én vagyok az, akinek soha semmi nem jó, aki utál mindenkit, aki depressziós.
Hát igen. Depressziós nem vagyok, bárki bármit mond, csak tudom már, hogy mi van bennem. Jöhettek a negatív szöveggel is. Negatív lennék? Voltam pozitív valaha? Lenne ok arra, hogy pozitívan lehessen gondolkozni ebben az országban, ebben a környezetben? Mikor mindenkire számíthatsz, mikor mindenki ott áll melletted a bajban, bármit megtesznek, hogy jól érezd magad. Igaz? Én élek álomvilágban vagy te? Én vagyok az őrült vagy mindenki más?
Állsz egyedül. Rágyújtasz. Nézed és csak nézed a körülötted levő vagy csak elmenő embereket. Ő rád néz. Mit gondolsz róla? Azt, hogy rohadna meg. De te sem tudod miért. Ez az ami minden emberben benne van, az eredendő gonosz. Visszatartani lehet, valakiből kitör. Eljön az az idő is mikor sok emberből egyszerre fog kitörni egy bizonyos ember tette miatt.
Hogy lehetne normálisnak lenni ebben a világban, mikor Jézusról azt állítják, hogy albinó néger volt, mikor az ember fejlődéstörténetének hiányzó eleme az ufók vagy mikor a csürhe egy rohadt csillagállásra bízza a jövőjét? Mit lehetne csinálni mást, mint beletörődni?
Nem, nem, nem. Nem vagyok egyáltalán depressziós vagy őrült, aki osztja a társadalom túlnyomó többségét. Tudtam én szeretni is. Néha. Volt, akit igen. De mikor sok a csalódás egymás után, akkor megváltozik benned valami. Vagyis nem benned, hanem te magad. Én rengeteget változtam, ezt teljesen alá is írom. Utálhattok, ez engem éltet. Jöhet a buzi szöveg, hogy nem maradnak barátaim. Senki sem pótolhatatlan, vagy ha mégis, akkor azt úgysem engedném el egykönnyen magam mellől. Bár már egyszer megtettem, de ez van.
Ja, és mielőtt valaki azt hinné, hogy sajnáltatom magam, meg hogy szerintem más még nem csalódott, akkor tegyen két szívességet, ne olvassa a blogom, illetve nyalja ki. Senki sem kötelez. Véleményt szabhatsz rólam, azt komolyan leszarom, addig, amíg nem azt hallom vissza, hogy ez a Bera mekkora egy fasz, mikor pedig találkozunk akkor meg hú de jó barátok/barátnők vagyunk.
Árulónak nem jár bocsánat. Aki engem elárul (hozzáteszem szívejoga) az nekem ne jöjjön a barátságért. Aki ezt teszi az szépen legyen meg azzal, hogy megférek mellette és nem köpöm le, pedig nem érdemelne mást. Látjátok, ez az amiben én különbözök tőletek...én nekem mikor bajom volt veletek megmondtam. Nem tetszett nektek. Hallottam, hogy mekkora fasznak tartotok. De egyik se merte a szemembe mondani. Nem baszdmeg, mindig csak az erőszak, nehogy már értelmesen megbeszéljük a dolgokat. Igaz, én kultúrált ember módjára próbálom megbeszéléssel lerendezni a nézeteltéréseket. Ti meg csak üssetek, veressétek, ölessétek meg magatokat. Utána legyetek rá büszkék és húzzátok ki magatokat.
Akit a szívem szerint a barátomnak tekintenék, azt pedig sosem szúrnám hátba. Sosem. Az más kérdés, hogy vagyok olyan hülye és megbízok emberekben. Persze főleg látszólag, de néha már tényleg. Ez a cikk csak egy vallomás. Vallomás arról, hogy mennyire nem tetszik az ami körülöttem folyik. De sajnos ilyen az élet, be kell szállni a körforgásba akármennyire is utálod, hogy olyannak kell lenned, mint ők. Lekell süllyedni egy bizonyos szintre. A félreértések elkerülése végett, én senkit sem nézek le. Na jó ez nem igaz, de nagyjából igen.
Nehéz szavak ezek tudom én. Kiábrándultam volna? Itt nem ez a kérdés. Hanem, hogy már megint. Elegem van, de tudom jól, hogy tenni ellene nem tudok. Miért is tenném? Azért, mert végig gondolva csak is az fog kijönni, hogy én vagyok a hülye, én vagyok az, akinek soha semmi nem jó, aki utál mindenkit, aki depressziós.
Hát igen. Depressziós nem vagyok, bárki bármit mond, csak tudom már, hogy mi van bennem. Jöhettek a negatív szöveggel is. Negatív lennék? Voltam pozitív valaha? Lenne ok arra, hogy pozitívan lehessen gondolkozni ebben az országban, ebben a környezetben? Mikor mindenkire számíthatsz, mikor mindenki ott áll melletted a bajban, bármit megtesznek, hogy jól érezd magad. Igaz? Én élek álomvilágban vagy te? Én vagyok az őrült vagy mindenki más?
Állsz egyedül. Rágyújtasz. Nézed és csak nézed a körülötted levő vagy csak elmenő embereket. Ő rád néz. Mit gondolsz róla? Azt, hogy rohadna meg. De te sem tudod miért. Ez az ami minden emberben benne van, az eredendő gonosz. Visszatartani lehet, valakiből kitör. Eljön az az idő is mikor sok emberből egyszerre fog kitörni egy bizonyos ember tette miatt.
Hogy lehetne normálisnak lenni ebben a világban, mikor Jézusról azt állítják, hogy albinó néger volt, mikor az ember fejlődéstörténetének hiányzó eleme az ufók vagy mikor a csürhe egy rohadt csillagállásra bízza a jövőjét? Mit lehetne csinálni mást, mint beletörődni?
Nem, nem, nem. Nem vagyok egyáltalán depressziós vagy őrült, aki osztja a társadalom túlnyomó többségét. Tudtam én szeretni is. Néha. Volt, akit igen. De mikor sok a csalódás egymás után, akkor megváltozik benned valami. Vagyis nem benned, hanem te magad. Én rengeteget változtam, ezt teljesen alá is írom. Utálhattok, ez engem éltet. Jöhet a buzi szöveg, hogy nem maradnak barátaim. Senki sem pótolhatatlan, vagy ha mégis, akkor azt úgysem engedném el egykönnyen magam mellől. Bár már egyszer megtettem, de ez van.
Ja, és mielőtt valaki azt hinné, hogy sajnáltatom magam, meg hogy szerintem más még nem csalódott, akkor tegyen két szívességet, ne olvassa a blogom, illetve nyalja ki. Senki sem kötelez. Véleményt szabhatsz rólam, azt komolyan leszarom, addig, amíg nem azt hallom vissza, hogy ez a Bera mekkora egy fasz, mikor pedig találkozunk akkor meg hú de jó barátok/barátnők vagyunk.
Árulónak nem jár bocsánat. Aki engem elárul (hozzáteszem szívejoga) az nekem ne jöjjön a barátságért. Aki ezt teszi az szépen legyen meg azzal, hogy megférek mellette és nem köpöm le, pedig nem érdemelne mást. Látjátok, ez az amiben én különbözök tőletek...én nekem mikor bajom volt veletek megmondtam. Nem tetszett nektek. Hallottam, hogy mekkora fasznak tartotok. De egyik se merte a szemembe mondani. Nem baszdmeg, mindig csak az erőszak, nehogy már értelmesen megbeszéljük a dolgokat. Igaz, én kultúrált ember módjára próbálom megbeszéléssel lerendezni a nézeteltéréseket. Ti meg csak üssetek, veressétek, ölessétek meg magatokat. Utána legyetek rá büszkék és húzzátok ki magatokat.
Akit a szívem szerint a barátomnak tekintenék, azt pedig sosem szúrnám hátba. Sosem. Az más kérdés, hogy vagyok olyan hülye és megbízok emberekben. Persze főleg látszólag, de néha már tényleg. Ez a cikk csak egy vallomás. Vallomás arról, hogy mennyire nem tetszik az ami körülöttem folyik. De sajnos ilyen az élet, be kell szállni a körforgásba akármennyire is utálod, hogy olyannak kell lenned, mint ők. Lekell süllyedni egy bizonyos szintre. A félreértések elkerülése végett, én senkit sem nézek le. Na jó ez nem igaz, de nagyjából igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése