Gabika anyukája írta ezt a verset Tapi barátunk emlékére...
Mit merészelt a kegyetlen sors?
Mit merészelt a kegyetlen sors?
Csak úgy ideosonni,
Fiatal lelkedet elrabolni!
Nem szól, előre nem jelez.
Kiszámíthatatlan, ki érti ezt!
Itt voltál még néhány napja köztünk,
Együtt voltunk és csak nevettünk.
Évek óta együtt egy nagy csapatban,
Hol gitárok húrjai pendültek hangosan vagy néha halkan.
Mennyi kalandos út és sok-sok vidám nap amit együtt töltöttünk.
Akkor még nem tudtuk mit hoz a szomorú holnap!
Most itt állunk mélabúsan egy nagy csapatban.
Már csak az emlékeket őrizzük könnyek között halkan.
Soha nem feledünk drága barátunk,
Mindig velünk leszel, még ha nem is látunk.
Fiatal lelkedet elrabolni!
Nem szól, előre nem jelez.
Kiszámíthatatlan, ki érti ezt!
Itt voltál még néhány napja köztünk,
Együtt voltunk és csak nevettünk.
Évek óta együtt egy nagy csapatban,
Hol gitárok húrjai pendültek hangosan vagy néha halkan.
Mennyi kalandos út és sok-sok vidám nap amit együtt töltöttünk.
Akkor még nem tudtuk mit hoz a szomorú holnap!
Most itt állunk mélabúsan egy nagy csapatban.
Már csak az emlékeket őrizzük könnyek között halkan.
Soha nem feledünk drága barátunk,
Mindig velünk leszel, még ha nem is látunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése