A régi blogomat sokan olvasták. Ez tény. Sokan szerették. Ez tény. Sokan sajnálták, hogy azokat nem olvashatják. Tehát úgy döntöttem, hogy néha mikor épp valami féle írói válságban szenvedek, akkor szemezgetek és a legtöbbet olvasott és a legtöbb pozitív visszajelzést kapó cikkemet, írásomat bemásolom, hogy nosztálgiázzatok kicsit.
Itt is az első!
Itt is az első!
The Weekend
Péntek reggel boggieval a lábamban indultam el bulizni egy "fárasztó" iskolai nap után. Kezdődött azzal, hogy sörözgettünk, energiaitalozgattunk Csabi barátommal, illetve Pekával.
Peka ezenkivül előnyben részesítette a kolbász-sör-tej kombót, ami sejtjük, hogy miket indíthat el a testüregekben. Na mindegy. Tisztelet ha túlélted.
Ezen kívül Móni barátosnénkat kellett cseszegetni, hogy jöjjön már el velünk bulizni. Jó volt, hogy eljöttél.
Eközben szólt a kedvenc hardcore rave albumom, amin teljesen felspanoltam magam az esti partyra.
A nagy találkozás után szépen lassan, de biztosan megérkeztünk a mindennapi bulik helyszínére, a Kertbe. Itt folytattuk az alapozást, majd jócskán beidva elindultunk a La Fabrik nevet viselő szórakozóhelyre, ahova nem mehettünk még be, mert folyt a rockerek őrült tánca a "Blúzkámpáni" koncertjén. Miután visszamentünk, akkor még ültünk és vártuk az ihletet, én pedig lesten el a diszkótánc mozdulatait. Hogy sikerült-e visszaadnom valamit, azt másra bizom, hogy döntse el.
Közben az ismerősök csak tűntek el, viszont jöttek újabbnál újabb diszkóspartyarcok. Voltak érdekes emberek, szerintem ennyi elég is...
Ennyi a buli beszámolóról elég is, eztán következett az alvás...na az még szép volt. De azért köszönöm Csabi a matracot, a 90°-os fejszöget alkotó párnát és a vékony kis függönyöket takaró gyanánt. Respect.
Szombat este is elindult ám Pituka bulizni. Szintúgy diszkó, csak most az Amstelben (Kilele Music Café) töltöttük a szokásos szombat esti partyt. Itt a töménytelen mennyiségű boros-alma, majd egyéb tudatmodosító szerek után kibuliztam magam nagyon durván. Első olyan amsztel-diszkó volt, ami tetszett. Gyors hazaérés után egy kiadós 7 órás alvás következett.
A vasárnapon annyiból telt, hogy reggel 9-kor leültem géphez, majd este 11 felé, mikor kijött rajtam az álmosság akkor felálltam. Eközben háromszor tartottam szünetet, kétszer kimentem cigizni és egyszer kajcsizni. Tömény nap volt, 14 óra gépezés...új rekord amúgy.
Na jólvan, egyenlőre ennyi elég is...érjétek be vele kis manófütyizabálók. Rest in Peace É,the boogie.
Peka ezenkivül előnyben részesítette a kolbász-sör-tej kombót, ami sejtjük, hogy miket indíthat el a testüregekben. Na mindegy. Tisztelet ha túlélted.
Ezen kívül Móni barátosnénkat kellett cseszegetni, hogy jöjjön már el velünk bulizni. Jó volt, hogy eljöttél.
Eközben szólt a kedvenc hardcore rave albumom, amin teljesen felspanoltam magam az esti partyra.
A nagy találkozás után szépen lassan, de biztosan megérkeztünk a mindennapi bulik helyszínére, a Kertbe. Itt folytattuk az alapozást, majd jócskán beidva elindultunk a La Fabrik nevet viselő szórakozóhelyre, ahova nem mehettünk még be, mert folyt a rockerek őrült tánca a "Blúzkámpáni" koncertjén. Miután visszamentünk, akkor még ültünk és vártuk az ihletet, én pedig lesten el a diszkótánc mozdulatait. Hogy sikerült-e visszaadnom valamit, azt másra bizom, hogy döntse el.
Közben az ismerősök csak tűntek el, viszont jöttek újabbnál újabb diszkóspartyarcok. Voltak érdekes emberek, szerintem ennyi elég is...
Ennyi a buli beszámolóról elég is, eztán következett az alvás...na az még szép volt. De azért köszönöm Csabi a matracot, a 90°-os fejszöget alkotó párnát és a vékony kis függönyöket takaró gyanánt. Respect.
Szombat este is elindult ám Pituka bulizni. Szintúgy diszkó, csak most az Amstelben (Kilele Music Café) töltöttük a szokásos szombat esti partyt. Itt a töménytelen mennyiségű boros-alma, majd egyéb tudatmodosító szerek után kibuliztam magam nagyon durván. Első olyan amsztel-diszkó volt, ami tetszett. Gyors hazaérés után egy kiadós 7 órás alvás következett.
A vasárnapon annyiból telt, hogy reggel 9-kor leültem géphez, majd este 11 felé, mikor kijött rajtam az álmosság akkor felálltam. Eközben háromszor tartottam szünetet, kétszer kimentem cigizni és egyszer kajcsizni. Tömény nap volt, 14 óra gépezés...új rekord amúgy.
Na jólvan, egyenlőre ennyi elég is...érjétek be vele kis manófütyizabálók. Rest in Peace É,the boogie.
1 megjegyzés:
Áhh, köszönöm! Egyik favorit post a régi blogról. ;)
Megjegyzés küldése