Reggeli ébredés. A szem lassan pattant ki. Irány a fürdő, tusolás, fogmosás, hajbeállítás. Szép, tehát irány a buszhoz. Cigire rágyújt. Körülnéz. Párbeszéd hallatszik (nem, persze, hogy nem cigány) :
fiú1: -Dikkmá aggy má egy cigit hee!
fiú2: -Kussojjá mán az anyádat. Itt van hee, hogy szakaggyon ki a tüdőd.
Reggeli boldogság, hogy én nem ilyennek születtem. Felszállás a buszra. Konzervhalként érzem magam. Mellettem egy szép kislány. Jó illat, de sajnos hamar leszáll. Helyére egy hagymaszagú lány áll (nem, persze, hogy nem cigány). Próbálkozok arrébb menni. Nem megy. Fejem elfordítom. A szag csak terjed. Biztat, hogy lassan leszállhatok a friss levegőre. El is jön az idő.
Át a butikba. Előttem két tizenéves lány (nem, persze, hogy nem cigány). Cigit kérnek. Újabb párbeszéd következik, mely üti az előzőt:
eladó: -Igen?!
vásárló:-Egy kékbondot aggyá!
eladó: -Személyid elkérhetem?
vásárló:-Mi vagy té rendőr? (odaadja)
eladó: -Nem adhatok, sajnálom.
vásárló:-Azé me cigány vagyok mi?
eladó: -Nem, nem csak nem vagy még 18.
vásárló:-Jóvan ezt még megbánod. (kiviharzanak)
Sajnálom szegény boltoslányt. Kérek egy Bondot. Pirosat. Kilépek. Mindenki engem néz, vagy csak üldözési mániám van. Rágyújtok, irány Dórihoz, a szokásos (ihh meg szeriiii). Irány a Malom elé. Érkezik egy csöves (nem, persze, hogy nem cigány). Pénzt kér. Nem adunk. Cigit kér. Nem adunk. Elzavarom, majd ezt megünnepli egy forgóajtós körrel. Próbálkozik másnál. Lassan beérünk az iskolába. Kedvem alakul. Jó, még persze mielőtt beérnénk. Utána esik lentebb, mint a Bux-index.
Sulit kihagyom. Unalmas volt, zh-tól kezdve őrjítő hangú csajokig, minden megtalálható volt ma.
Vége a sulinak. Irány a buszmegálló. Buszmegállóba be. Cigigyújtás. Az öngyújtó kattanására már is ott egy csöves(nem, persze, hogy nem cigány). Cigit kér. Nem adok. Látta, hogy most raktam el. Mondom akkor sincs. Dolgozzál. Tapintatos voltam, mint a Waffen SS.
Egy 7 fős család érkezik-anyuka-apuka-5 gyerek, legidősebb maximum 4 éves (nem, persze, hogy nem cigányok). Először azt hittem, hogy óvodás csoport. Tévedtem. Üvöltözés, mint egy gázkamrában. Megérkezik egy öregasszony szatyrokkal, kocsikával (nem, persze, hogy nem cigány). Beszélgetés alakul ki a család és a "hölgy"(?!) között.
eladónő: -Jájjdrágácskám. De szíp gyerökök, vegyenek mán nekik szép zoknit.
anyuka: -Inkább cipő kéne mán nekik, mer gyün a tél.
apuka: -Inkább vigyed é valaméjik gyerököt. (nevet)
eladónő: -Mennyibe ván?
apuka: -Egy-két százezeré viheti.
Inkább nem vártam meg a végét. Felugrottam a buszra. Hátsó fej befoglalva. Erre látom milyen kedves társaságot kapok. Az előbb tárgyalt család száll fel a buszra, majd a két lánygyermek befoglalja a mellettem lévő helyet. A magas hangokhoz sikerült hozzászoknom az osztálytársaim révén, de amit ezek kiadtak, az mindent ütött. Attól féltem, hogy mindjárt törik az üveg. A fogatlan anyja próbálta jómodorra nevelni gyerekeit. Nem ment. Apu osztott egy pofont. Fél percig csönd. Szerencsére gyorsan elhagyták a buszt.
Leszállok. Mondom szarabb már úgysem lehet. Erre a távolból egy munkás (nem, persze, hogy nem cigány) hangja száll a levegőben:
-Hee Sanyi, add mán ide azt az izét, mert megcsinálnám azt a szart. (Eztán lágy fütty a mellettem elhaladó kb tizenkét éves lánynak, aki szegénykém, gyorsabbra is vette a lépéseit)
Ha most ez film lenne, akkor kiírták volna az elején, hogy ez csak fikció, aki magára ismer, az téved. Én nekem sajnos ezt át kellett élnem. Megéri végignézni, hogy mekkora értelem szorult némelyik "ember"-társunkba...
fiú1: -Dikkmá aggy má egy cigit hee!
fiú2: -Kussojjá mán az anyádat. Itt van hee, hogy szakaggyon ki a tüdőd.
Reggeli boldogság, hogy én nem ilyennek születtem. Felszállás a buszra. Konzervhalként érzem magam. Mellettem egy szép kislány. Jó illat, de sajnos hamar leszáll. Helyére egy hagymaszagú lány áll (nem, persze, hogy nem cigány). Próbálkozok arrébb menni. Nem megy. Fejem elfordítom. A szag csak terjed. Biztat, hogy lassan leszállhatok a friss levegőre. El is jön az idő.
Át a butikba. Előttem két tizenéves lány (nem, persze, hogy nem cigány). Cigit kérnek. Újabb párbeszéd következik, mely üti az előzőt:
eladó: -Igen?!
vásárló:-Egy kékbondot aggyá!
eladó: -Személyid elkérhetem?
vásárló:-Mi vagy té rendőr? (odaadja)
eladó: -Nem adhatok, sajnálom.
vásárló:-Azé me cigány vagyok mi?
eladó: -Nem, nem csak nem vagy még 18.
vásárló:-Jóvan ezt még megbánod. (kiviharzanak)
Sajnálom szegény boltoslányt. Kérek egy Bondot. Pirosat. Kilépek. Mindenki engem néz, vagy csak üldözési mániám van. Rágyújtok, irány Dórihoz, a szokásos (ihh meg szeriiii). Irány a Malom elé. Érkezik egy csöves (nem, persze, hogy nem cigány). Pénzt kér. Nem adunk. Cigit kér. Nem adunk. Elzavarom, majd ezt megünnepli egy forgóajtós körrel. Próbálkozik másnál. Lassan beérünk az iskolába. Kedvem alakul. Jó, még persze mielőtt beérnénk. Utána esik lentebb, mint a Bux-index.
Sulit kihagyom. Unalmas volt, zh-tól kezdve őrjítő hangú csajokig, minden megtalálható volt ma.
Vége a sulinak. Irány a buszmegálló. Buszmegállóba be. Cigigyújtás. Az öngyújtó kattanására már is ott egy csöves(nem, persze, hogy nem cigány). Cigit kér. Nem adok. Látta, hogy most raktam el. Mondom akkor sincs. Dolgozzál. Tapintatos voltam, mint a Waffen SS.
Egy 7 fős család érkezik-anyuka-apuka-5 gyerek, legidősebb maximum 4 éves (nem, persze, hogy nem cigányok). Először azt hittem, hogy óvodás csoport. Tévedtem. Üvöltözés, mint egy gázkamrában. Megérkezik egy öregasszony szatyrokkal, kocsikával (nem, persze, hogy nem cigány). Beszélgetés alakul ki a család és a "hölgy"(?!) között.
eladónő: -Jájjdrágácskám. De szíp gyerökök, vegyenek mán nekik szép zoknit.
anyuka: -Inkább cipő kéne mán nekik, mer gyün a tél.
apuka: -Inkább vigyed é valaméjik gyerököt. (nevet)
eladónő: -Mennyibe ván?
apuka: -Egy-két százezeré viheti.
Inkább nem vártam meg a végét. Felugrottam a buszra. Hátsó fej befoglalva. Erre látom milyen kedves társaságot kapok. Az előbb tárgyalt család száll fel a buszra, majd a két lánygyermek befoglalja a mellettem lévő helyet. A magas hangokhoz sikerült hozzászoknom az osztálytársaim révén, de amit ezek kiadtak, az mindent ütött. Attól féltem, hogy mindjárt törik az üveg. A fogatlan anyja próbálta jómodorra nevelni gyerekeit. Nem ment. Apu osztott egy pofont. Fél percig csönd. Szerencsére gyorsan elhagyták a buszt.
Leszállok. Mondom szarabb már úgysem lehet. Erre a távolból egy munkás (nem, persze, hogy nem cigány) hangja száll a levegőben:
-Hee Sanyi, add mán ide azt az izét, mert megcsinálnám azt a szart. (Eztán lágy fütty a mellettem elhaladó kb tizenkét éves lánynak, aki szegénykém, gyorsabbra is vette a lépéseit)
Ha most ez film lenne, akkor kiírták volna az elején, hogy ez csak fikció, aki magára ismer, az téved. Én nekem sajnos ezt át kellett élnem. Megéri végignézni, hogy mekkora értelem szorult némelyik "ember"-társunkba...
5 megjegyzés:
Hát te hová jársz iskolába egy roma országba egy roma szegregált suliba!
Szánalmas vagy,inkább tanulnál mert a buta ember nem tud segíteni hazáján.S légy diplomatikusabb .
Flegmatikus , bunkó fajta jellemző rád, Nem,persze,hogy nem cigány!valahonnan halottad és most egy mesét fűztél hozzá.
Iskolába jársz és cigizel, micsoda szüleid vannak hogy megengedik.
lehet hogy iszol is és drogozol is.
Nekem is vannak ilyen túl buta ismerőseim, akik mindent kitalálnak a cigányokról , én ezekkel nem barátkozom.A suliba is bukásra álnak inkább tanulnának.A szüleik is alkoholisták, és ezek mernek bírálni akárkit is na csá
Persze hogy nem magyar,oroszok vagy tán németek voltak!!!A Cigányok épp oly magyarok mint te ,vagy én!csak ők meg vannak fosztva jogaiktól, a munkától stb...... szégyelljétek magatokat! Ágica
Megjegyzés küldése