Soha nem magyarázkodom, sosem kérek komolyan bocsánatot, főleg nem egy olyan ügy miatt, mint amiről most írok.
Sokan osztanak amiatt, hogy Fradista vagyok. Vannak akik ezt a szemembe is merik mondani, vannak akik csak a hátam mögött szidnak emiatt. De, hogy egy régi kedvenc tanárom idézzem:
"Értem én, de leszarom, hogy mit mondanak az emberek."
Ezzel én is így voltam eddig. Végtelenül ideges típus voltam régen, volt egy időszak mikor úgymond lenyugtatott egy ember, de most megint kicsit szakad a cérna. Minap a városban egy ismeretlen lány mondta rám, hogy "Áruló". Ezt viccesnek tartom egy 15 éves lánytól, aki egyáltalán nem ismer, nem szereti a focit, stb. Mindezt csak azért teszi, mert most lehet ezzel keménykedni, hogy szidjuk a másik csapat szurkolóját, mert most sok a KTE drukker és nem lesz belőle gond.
Most pedig elmesélem, hogy hogy is lettem ennyire "selejt" mások szerint, hogy szívem, csak a Ferencvárosért dobog igazán.
Egyszer régen, 1995-ben, 6 éves fejjel tologattam a kis matchboxomat. Ekkor belépett apu a szobába és ezt mondta: "Gyere fiam, nézz meg velem egy meccset". 6 éves voltam, leültem a focimeccset nézni. A szemem megakadt egy kopasz, 2-es számot viselő zöld-fehér mezes emberkén, aki olyan szívvel focizott, hogy én olyat még nem láttam. Ő volt Simon Tibi, Isten nyugosztalja. Az egész csapat hajtott, kifutotta a tüdejét, küzdöttek. Ilyet azóta nem sok meccsen láttam.
Az igazat megvallva, akkor nem értettem, hogy drága Knézy úr(Isten nyugosztalja őt is), miért üvöltözik, mint egy megkergült vadállat. Nem értettem, hogy az ottani nézők, miért másznak egymás hátára. Nem értettem, hogy hogy lehet így imádni egy játékot.
A ferencvárosi nézősereg akkor 3 gólt láthatott. Lisztes és Vincze két góljával nyert a Ferencváros a Grasshoppers ellen. Emlékszem, ahogy apu a végét már majdnem sírva nézte, egyszerűen hihetetlen volt. Apu mellesleg KTE-drukker. Sőt a családban majdnem mindenki. Én pedig azon a 95-ös őszi napon rájöttem, hogy hogyan lehet imádni egy csapatot.
Azután, akár foci meccs volt a tv-ben, akár Fradi meccs volt, én ott ültem a TV előtt. Így szerettem meg magát a focit és magát a Ferencváros csapatát is.
Első meccsem, a Birkara elleni itthoni 1-0ás siker volt. Igazából ez ugye lényegtelen volt már akkor, mivel kinn Máltán már eldőlt a továbbjutás az 5-0-ás sikerrel. Életemben nem éreztem még olyat, amit akkor. Lenyűgözött az a szeretet ami a csapat felé irányult. Az K-L-szektorhoz közel ültünk és csodávval néztem, ahogy szurkolnak az emberek szeretett csapatukért. Ezután szó szerint minden nap legszívesebben Fradi-meccsre mentem volna. Sajnos sokszor nem járt apu Pestre így kimaradt sok sok év, mikor nem mehettem meccsre, tizenévesen egyedülikéne Pestre felmenni...mondjuk azt, hogy anyu féltett. De a tv-ben szerencsére sok nagy meccset láthattam. Itthon ülve végigszurkoltam minden mérkőzést.
Majd eljött a szégyenletes 2006-os kizárás. Megtudtam, hogy a Csapat az NB2 - Keleti csoportjába került. Azt nem mondom, hogy örültem ennek. Eljött az a szeptemberi eleji nap, mikot elindultam ki a meccsre, átfogott az az érzés, ami a Birkirkara elleni meccsen. Sajnos nem engedtek be minket a Fradi szektorába, így csak a kordon másik oldaláról láthattam, hogy szurkolnak fradista társaim. Majd sajnos nem jött el a feljutás, így a következő évben, szintén eljutottam egy Kecskemét-Ferencváros meccsre. Szégyen volt, ahogy játszottak a srácok és megalázó 4-0-ás vereséget szenvedtünk. Ekkor szerintem már eldőlt, hogy még egy év következik a másodosztályban. Ezekután még Ceglédre és Pestre is ellátogattam meccsre és fennvoltam a Fradi melletti tüntetésen, mikor McCabe-et kértük arra, hogy ne tántorítsa őt el a befektetéstől néhány korrupt politikus.
Hogy ezt miért írtam le nektek? Azért, hogy megértsétek én miért nem vagyok KTE szurkoló. Ezek az emberek akik engem szidalmaznak amiatt, mert Kecskeméten Fradi-sálban mászkálok, vagy egy hétvégi este eléneklek/éneklünk egy-két rigmust, dalt, akkor ne legyen attrocitás emiatt. Kecskeméti vagyok, de szerintem érthető, hogy miért nem szurkolok egy lila-fehér csapatnak. Kecskeméti vagyok, de Fradista. Ezt el kell viselni. Tarthattok árulónak, én akkor tartanám magam annak, ha átpártoltam volna és KTE-drukker lennék.
Egyébként pedig most leginkább az összefogás kellene, nem pedig egymás szidása. Ennél sokkal fontosabb dolog perpill, hogy a szlovák senkik, mit meg nem mernek tenni a magyarok ellen.
Van egy álmom. Az, hogy egyszer én is átélhetem azt amit 95-ben a szurkolók átérezhettek, ahogy szeretett csapatunk, a Ferencváros nyer a BL-ben.
El kell viselnetek, hogy "Magyar vagyok. Keresztény vagyok. Fradista vagyok."
Sokan osztanak amiatt, hogy Fradista vagyok. Vannak akik ezt a szemembe is merik mondani, vannak akik csak a hátam mögött szidnak emiatt. De, hogy egy régi kedvenc tanárom idézzem:
"Értem én, de leszarom, hogy mit mondanak az emberek."
Ezzel én is így voltam eddig. Végtelenül ideges típus voltam régen, volt egy időszak mikor úgymond lenyugtatott egy ember, de most megint kicsit szakad a cérna. Minap a városban egy ismeretlen lány mondta rám, hogy "Áruló". Ezt viccesnek tartom egy 15 éves lánytól, aki egyáltalán nem ismer, nem szereti a focit, stb. Mindezt csak azért teszi, mert most lehet ezzel keménykedni, hogy szidjuk a másik csapat szurkolóját, mert most sok a KTE drukker és nem lesz belőle gond.
Most pedig elmesélem, hogy hogy is lettem ennyire "selejt" mások szerint, hogy szívem, csak a Ferencvárosért dobog igazán.
Egyszer régen, 1995-ben, 6 éves fejjel tologattam a kis matchboxomat. Ekkor belépett apu a szobába és ezt mondta: "Gyere fiam, nézz meg velem egy meccset". 6 éves voltam, leültem a focimeccset nézni. A szemem megakadt egy kopasz, 2-es számot viselő zöld-fehér mezes emberkén, aki olyan szívvel focizott, hogy én olyat még nem láttam. Ő volt Simon Tibi, Isten nyugosztalja. Az egész csapat hajtott, kifutotta a tüdejét, küzdöttek. Ilyet azóta nem sok meccsen láttam.
Az igazat megvallva, akkor nem értettem, hogy drága Knézy úr(Isten nyugosztalja őt is), miért üvöltözik, mint egy megkergült vadállat. Nem értettem, hogy az ottani nézők, miért másznak egymás hátára. Nem értettem, hogy hogy lehet így imádni egy játékot.
A ferencvárosi nézősereg akkor 3 gólt láthatott. Lisztes és Vincze két góljával nyert a Ferencváros a Grasshoppers ellen. Emlékszem, ahogy apu a végét már majdnem sírva nézte, egyszerűen hihetetlen volt. Apu mellesleg KTE-drukker. Sőt a családban majdnem mindenki. Én pedig azon a 95-ös őszi napon rájöttem, hogy hogyan lehet imádni egy csapatot.
Azután, akár foci meccs volt a tv-ben, akár Fradi meccs volt, én ott ültem a TV előtt. Így szerettem meg magát a focit és magát a Ferencváros csapatát is.
Első meccsem, a Birkara elleni itthoni 1-0ás siker volt. Igazából ez ugye lényegtelen volt már akkor, mivel kinn Máltán már eldőlt a továbbjutás az 5-0-ás sikerrel. Életemben nem éreztem még olyat, amit akkor. Lenyűgözött az a szeretet ami a csapat felé irányult. Az K-L-szektorhoz közel ültünk és csodávval néztem, ahogy szurkolnak az emberek szeretett csapatukért. Ezután szó szerint minden nap legszívesebben Fradi-meccsre mentem volna. Sajnos sokszor nem járt apu Pestre így kimaradt sok sok év, mikor nem mehettem meccsre, tizenévesen egyedülikéne Pestre felmenni...mondjuk azt, hogy anyu féltett. De a tv-ben szerencsére sok nagy meccset láthattam. Itthon ülve végigszurkoltam minden mérkőzést.
Majd eljött a szégyenletes 2006-os kizárás. Megtudtam, hogy a Csapat az NB2 - Keleti csoportjába került. Azt nem mondom, hogy örültem ennek. Eljött az a szeptemberi eleji nap, mikot elindultam ki a meccsre, átfogott az az érzés, ami a Birkirkara elleni meccsen. Sajnos nem engedtek be minket a Fradi szektorába, így csak a kordon másik oldaláról láthattam, hogy szurkolnak fradista társaim. Majd sajnos nem jött el a feljutás, így a következő évben, szintén eljutottam egy Kecskemét-Ferencváros meccsre. Szégyen volt, ahogy játszottak a srácok és megalázó 4-0-ás vereséget szenvedtünk. Ekkor szerintem már eldőlt, hogy még egy év következik a másodosztályban. Ezekután még Ceglédre és Pestre is ellátogattam meccsre és fennvoltam a Fradi melletti tüntetésen, mikor McCabe-et kértük arra, hogy ne tántorítsa őt el a befektetéstől néhány korrupt politikus.
Hogy ezt miért írtam le nektek? Azért, hogy megértsétek én miért nem vagyok KTE szurkoló. Ezek az emberek akik engem szidalmaznak amiatt, mert Kecskeméten Fradi-sálban mászkálok, vagy egy hétvégi este eléneklek/éneklünk egy-két rigmust, dalt, akkor ne legyen attrocitás emiatt. Kecskeméti vagyok, de szerintem érthető, hogy miért nem szurkolok egy lila-fehér csapatnak. Kecskeméti vagyok, de Fradista. Ezt el kell viselni. Tarthattok árulónak, én akkor tartanám magam annak, ha átpártoltam volna és KTE-drukker lennék.
Egyébként pedig most leginkább az összefogás kellene, nem pedig egymás szidása. Ennél sokkal fontosabb dolog perpill, hogy a szlovák senkik, mit meg nem mernek tenni a magyarok ellen.
Van egy álmom. Az, hogy egyszer én is átélhetem azt amit 95-ben a szurkolók átérezhettek, ahogy szeretett csapatunk, a Ferencváros nyer a BL-ben.
El kell viselnetek, hogy "Magyar vagyok. Keresztény vagyok. Fradista vagyok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése