ELKÖLTÖZTEM

A BLOGOM ÚJ CÍMRE KÖLTÖZÖTT!

http://pitu99.blog.hu

Várom itt is az olvasóim és fikázóim!

Anita, Garrone és SKA, tehát a hétvége

Pénteki napom közölte velem drága Anita, hogy jönnek hozzánk. Persze, hogy beleegyeztem, mikor ne esne jól egy jó kis italozás egy szép lánnyal. El is jött az idő, ideértek és mi már bontottuk is a pezsgőt, közben ment a meccs, majd az Amerikai Pite 5, majd újra meccs. Közben elfogyott egy üveg pezsgős, majd egy üveg Garrone, majd egy kis sör, utána még Garrone-kóla, hogy mindent szart keverjek.

Megbeszéltük, hogy este bulizunk egyet a csodálatos és nagyszabású bevásárlóközpontunk, a Malom tetején a Bling Bling-ben. Utolsó busszal be, először meglátogattuk a Kéttemplomköz Kávézót, ahol hosszas és álmos ülés következett, egy-két sörrel, whisky-kólával, a lányoknak pedig mi más, mint jéger.

Felmentünk a Blingbe. Itt egyébként hiphop buli volt. Már ha nevezhetjük annak. Fankáék nem toltak valami nagy bulit, vagy csak túl józan voltam, ezt nem tudom. De mikor már vége volt a koncerteknek, akkor következett a külföldi rap zenék tárháza, de sajnos ez is élvezhetetlen volt.

Gyorsan felejthető éjszaka volt, egyedül a délután volt pozitív.

Másnap visszavendégeltek minket Anitáék. Itt megint fogyasztottam egy kis Garronét és arra kellett rádöbbennem, hogy ez sosem lesz az én italom. Itt felszaladtam msnre...ez ugye nem is meglepő, de hogy mindenki lemondta az esti bulit, vagy nem is szólt az már igen. De szerencsére jött egy üzenet, miszerint irány Kiskunfélegyháza, mert haver zenekara SKA koncertet tol, a számomra vicces nevű helyen, a Rocktárban.

Mire hazaértem maradt negyed órám elkészülni, ami nálam meglepő, hogy sikerült is. Feltankoltam sörrel, vodkanaranccsal (ezt csak a velem bulizó két személy tudja, mennyi volt). Benn már várt Zsuzsanna és a Sangria, majd Dávid is megérkezett (na nála nem volt semmi). Elindultunk az állomásra, útközben volt egy gyenge bokaficamom, mely kicsit rontott a kedvemen, de hát belefért. Fel a vonatra irány Csongrád...izé...Kiskunfélegyháza. Leszálltunk a vonatról. Az állomástól kb. száz méterre volt a bulihely. Útközben kisebb affér a helyi paraszt rap-rockosokkal...röhej, hogy ilyen emberek élhetnek és még védi is őket a törvény, mert nem lehet csak úgy kinyírni őket...na de vissza.

Nem tudom, hogy kell írni, de a Backstage-be foglaltunk helyet. Tudjátok, ahol a zenekarok lepakolják a cuccaikat, a zenekari cuccokat, ott isznak, külön hűtő minden...na ez csak egy kis felvágás volt. Gyorsan villantottunk is egy-két képet.

Az első koncert nem tudom mi volt, annyira jelentéktelen volt.

Eztán következett Dani új, SKA zenekara a SKATCH (remélem jól írtam). Iszonyat jó kis koncertet lenyomtak. Én nagyon ritkán élvezek koncertet, de ez nagyon odabaszott. Végigtáncoltam, mint egy állat. Nagyon pörögtem. Utoljára a Hegyalja Fesztiválon éreztem magam ilyen jót, PASO-n és Skafunders-en. Tánc kifáradásig.

Eztán következett A láma dalai nevű SKA formáció. Kiváló koncertet adtak a srácok. Itt is végigtáncoltam volna a koncertet, de sajnos itt már a fáradtság is közrejátszott és hát néha pihenni kellett.

Eztán nekivágtam Dáviddal a városnak és mintegy két-három kilométer gyaloglás után elértük az egyetlen éjjelnappali Félegyházán. Kezdésnek beestem az ajtón, mellyel jó pontot szereztem a fiatal eladó csajnak. Gyorsan le is adtuk a rendelés, mely fél kiló kenyeret és egy kiló párizsit jelentett. A hideg ellenére finomakat falatoztunk.

Visszatérve a Rocktárba, adtunk egy-két éhezőnek enni, majd lassacskán elindultunk a vonatállomásra. Hazafele úton Zsuzsi befenyítette a kalauzokat, így jegyellenőrzésre nem került sor. Eztán még hazagyalogoltam, majd egy kibaszott jót aludtam volna, ha nem forgolódtam volna.

Még ma is izomlázam van a lábamtól kezdve a hasamig mindenhol. Tehát Danikám kiváló koncertet toltatok.

Hogy mi ebből a tanulság? SZERESD A SKA-T!

Gondolatok

Hát egy ilyen "esemény" után megszólalni is nehéz. Sok minden kavarog ilyenkor az emberben. De legelőször is szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik kimutatták, hogy vannak még emberi érzések ezen a földön, akik próbáltak engem is jobb hangulatra serkentetni, akik kimutatták, hogy szeretnek engem is és mellé még féltenek is. Sajnos ilyen dolog kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy vannak barátai.

Legfőképp a családomnak szeretnék köszönetet mondani amiért támogattak ezekben a nehéz napokban. Eztán pedig barátaimnak. Voltak akik sírva mondták el, hogy vigyázzak magamra, mert nem akarnak elveszíteni. Voltak akik vigasztaltak minden percben. Voltak akiknek a szeme csillogásából szeretet áradt. Voltak akik csak írtak nekem és ebből látszott a szeretet.

Nehéz elmondani, hogy mit érzek. Ilyenkor mindig előjönnek azok az emberek, akiknek persze, hogy az elhunyt volt a legjobb barátja. De én úgy érzem, hogy ezt elmondhatom én is magamról. Nem arcoskodásból, hanem, mert én így érzem. Persze mindig voltak nehéz időszakok, mikor mi is csak ugattunk egymással. Ő azt mondta, hogy rohadt emos vagyok, én azt mondtam, hogy ő rohadt diszkós. Voltak ebből persze félreértések, de épp kb. három hete ezt megbeszéltük, és persze, hogy kibékültünk. Persze, hisz mondhatom azt, hogy Tapit már lassan a testvéremnek tekinthettem. Tipikus testvéri kapcsolat volt, együtt jóban, rosszban. Testvéri veszekedések tarkították mindennapjainkat. De ott volt az, hogy egymás nélkül még bulizni sem tudtunk. A legjobb barátomat vesztettem el lassan két hete.

Ezt minden mellveregetés nélkül mondom. Minden hétvégén úgy kezdődött, hogy "Tapi, na mikor találkozzunk és merre menjünk?". Aztán bementünk és ugyanaz volt a program. Pénteki szenvedés, szombaton diszkó az amstelben. De persze hétközben is sokat találkoztunk. A legfurább számomra mindig is az volt, hogy ugyanazokat a csajokat néztük. Most is persze. A kis kaszanova pedig egyszerre több csajjal akart lenni. Ahogy ő mondta: "Imádnak a nők!". Voltak persze mellé fogásai, de akkor ott voltam mellette, vigyasztaltam, próbáltam bele erőt önteni, hogy ne adja fel és mikor végre sikerült, akkor jön ez...

Elment közülünk. Elment örökre és ezt a legrosszabb felfogni. Nem lesz kivel szenvednem, nem lesz kivel tombolni az amstelben. Nem akarom a többi barátomat megbántani, de ez így van. Tapi nélkül egyszerűen bulizni sincs kedvem. Főleg nem az amstelben. Úgy érzem, hogy Tapi meg én és az Amstel-diszkó összenőtt. Nem azt mondom, hogy nem megyek oda többet, csak nehéz szívvel.

Fájó szívvel búcsúzunk most tőled Barátom! Kedden elengedtünk, de egy szép napon találkozunk újra és szétzúzzuk a rendszert és beleverjük minden emos kiscsaj hajába ahogy igérted...Nyugodj békében Barátom.

Emlékezz..

Tegnap ezt a két videót vetítettük le a megemlékezésen!

A temetés 2008. december 23. -án 10:45-kor lesz a Kecskeméti Köztemetőben!

Nyugodj békében Barátom!

Nagy Gáborné Ágnes - Emlékezés Tapira

Gabika anyukája írta ezt a verset Tapi barátunk emlékére...

Mit merészelt a kegyetlen sors?

Csak úgy ideosonni,
Fiatal lelkedet elrabolni!

Nem szól, előre nem jelez.
Kiszámíthatatlan, ki érti ezt!
Itt voltál még néhány napja köztünk,
Együtt voltunk és csak nevettünk.

Évek óta együtt egy nagy csapatban,
Hol gitárok húrjai pendültek hangosan vagy néha halkan.
Mennyi kalandos út és sok-sok vidám nap amit együtt töltöttünk.
Akkor még nem tudtuk mit hoz a szomorú holnap!

Most itt állunk mélabúsan egy nagy csapatban.
Már csak az emlékeket őrizzük könnyek között halkan.
Soha nem feledünk drága barátunk,
Mindig velünk leszel, még ha nem is látunk.

A blogom bezár az ismert okok miatt határozatlan időre...

Nagyon szeretünk Tapi, nyugodj békében!

1989. augusztus 28. - 2008. december 14.

Alkotni is tudok ám...

Mostanában (tavaly és az idei évben) volt egy két házidolgozat melynek témája nagyon tetszett és baromkodhattam a photoshoppal. Most ezeket közzéteszem, hogy értékelje a nagyérdemű.Ezek marketing órára, vendéglátásra, illetve pályázatra készültek.

A képekre kattintva nagyobb méretben is meg lehet tekinteni!

Az első: Marketing órára kellett valami karácsonyi csinálni. Én, mint gyakorló alkoholista és fradista, egy sör-t terveztem, mely a Grün Aar, vagy angolosan a Green Eagles nevet viselni. Ez magyarul annyit tesz, hogy Zöld Sasok.
Hozzáteszem életemben először csináltam bármit is marketingből, ezelőtt azt sem tudtam, hogy van ilyen tantárgy vagy felfogás.




Ez is csak egy Marketingre készült plakát, melyen Chaplintől kezdve Dóri rajzáig minden megtalálható. Egy üzleti tervet kellett készíteni és ehhez csináltam a plakátot, mely szerintem nagyon gagyira sikerült, de hát Istenem, ennyi idő alatt mit lehet összehozni...
Egyébként a Nyal-Lak a cég neve és igen, fagylaltozó. Na vajon ki találta ki...




A harmadik egy plakát-versenyre készült, melyet Csabi barátommal közösen készítettünk. A sors persze közbeszólt, így nem mi nyertük, de szerintem mindkettőnk nevében beszélek, ha azt mondom, hogy büszkék vagyunk erre az alkotásra, mert sokat dolgoztunk vele, de sajnos a világ még nem érti a művészetünket.





Ez a menükártya Vendéglátás órára készült, mely szintúgy házidolgozat volt. Élveztem a készítését, csak sajnos meg lehet közben éhezni, de nagyon finom étrendet állítottam össze.
Konfirmációs vacsorát kellett összeállítanom katolikus létemre, így kissé nehézkes volt, de hát megérte, mert egyébként nagyon tetszett ez a feladat.

Új design

Úgy láttam jónak, hogy túlságosan sötét volt az előző design és ez igazából hiába passzol néha a lelkivilágomhoz, ha ellátogat véletlen ide valaki, akkor ne legyen depressziós a háttér miatt. Emellett kialakításra került egy kis egyszerű főkép, melyet nem kell se fikázni, se kritikával illetni, nekem tetszik és ez elég.

Beat the bastards

Elköszönve kedves, kedvenc barátnétól felszálltam a buszra. Keménynek érezhettem magam. Egyedül a hátsó ülés egyikén. Be is feküdtem faszán. Magabiztos önbizalommal az arcomon és a cigányok elleni undorral a szememben. Büszke voltam. Újabb hetet bírtam ki anélkül, hogy felakasztottam volna magam, ahogy ez már az álmaimban sokszor előfordult. Tehát ültem és néztem ki a fejemből.

Ekkor lettem figyelmes egy fekete tömegre amely tódul a busz hátulja felé. Rajzottak, mintha sáskatámadás lett volna. Rendes összeszartam magam, mondom ezek kinyírnak és megesznek. Szerencsére nem jött be ez a sejtésem. De ami rám várt, annál még a sáskatámadás, vagy egy apokalipszis is jobb lett volna.

Szóval jött a "fekete-sereg". Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc...itt leálltam a számolással. Azt még mindig nem tudom eldönteni, hogy ezek vajon egy család, vagy egy osztály voltak. De a tippem az lenne, hogy a Tóth László iskola növendékei, akik mellesleg egy családba is tartoznak. Na szóval talán a sors iróniája, de beálltak mellém. Mellém...beszélek hülyeségeket...majdnem körém. Minden zsebet fogtam, a táskát szorítottam, mert ezek szemmel is képesek lopni. Tehát "teljes nyugalomban" ültem és vártam, hogy végre hazaérjünk, pedig még el sem indultunk. Végre elkövetkezett ez is. Az egyik szolidan folyamatosan lekönyökölt minden kanyarnál, mire én inkább nem szóltam, mert tudjuk, hogy a "fekete-sereg" ütős...
Mikor a Malom mögötti körforgalomnál jártunk, az egyik kb. 4-5 éves kis"gyerek" legugolt. A többi kérdezte, hogy mi baja van. Erre enyhe tájszólással következő hangzott el:

- Kussoljátok már, mer ottan vannak a rendőrök.

Egy 4 éves gyerek. Már ezek is félnek tőlük? Ez benne van a vérükben, hogy ha rendőr lát, akkor bukjon le, mert elkapják?!

Gusztustalan szagot árasztott a mellettem álló lánynak nevezhető (élő?)lény. Mintha fasírtot evett volna vöröshagymával és ezt kólával üdítette volna le. Csak az volt a gond, hogy ez vissza is jött neki, így egy megnyílvánulás történt. Laza böfögés, csak úgy finom nőiesen. Egy másik kis parazita erre olyat tett, mellyel csatlakozhatott szenzációs családjához. Fingott egyet. Na mostmár elegem lett kicsit...kinyitottam az ablakot mire megkaptam, hogy:

- Milyen gádzsó vágy té, nem bírod a szagunkát?

Jobbnak láttam nem válaszolni, mert a tömény indulat és lenézés, azt idézte volna elő, hogy kés kerül elő, majd el is tűnik a gyomromban.

Szerencsére nem sokat kellett velük utaznom, de újabb tanulság vált valóra számomra. Írtani kéne a férgeket. Ez nem rasszizmus, ez egyszerűen az, hogy védeni kell a magyart az ilyen parazitáktól. Ezek vírusok a magyar népen. A vírusokat pedig el kell pusztítani, hogy élni lehessen.

Kábító és csábító

"Áruló, ki kábít és elcsábítódik minden jótól.."

Nehéz szavak ezek tudom én. Kiábrándultam volna? Itt nem ez a kérdés. Hanem, hogy már megint. Elegem van, de tudom jól, hogy tenni ellene nem tudok. Miért is tenném? Azért, mert végig gondolva csak is az fog kijönni, hogy én vagyok a hülye, én vagyok az, akinek soha semmi nem jó, aki utál mindenkit, aki depressziós.

Hát igen. Depressziós nem vagyok, bárki bármit mond, csak tudom már, hogy mi van bennem. Jöhettek a negatív szöveggel is. Negatív lennék? Voltam pozitív valaha? Lenne ok arra, hogy pozitívan lehessen gondolkozni ebben az országban, ebben a környezetben? Mikor mindenkire számíthatsz, mikor mindenki ott áll melletted a bajban, bármit megtesznek, hogy jól érezd magad. Igaz? Én élek álomvilágban vagy te? Én vagyok az őrült vagy mindenki más?

Állsz egyedül. Rágyújtasz. Nézed és csak nézed a körülötted levő vagy csak elmenő embereket. Ő rád néz. Mit gondolsz róla? Azt, hogy rohadna meg. De te sem tudod miért. Ez az ami minden emberben benne van, az eredendő gonosz. Visszatartani lehet, valakiből kitör. Eljön az az idő is mikor sok emberből egyszerre fog kitörni egy bizonyos ember tette miatt.

Hogy lehetne normálisnak lenni ebben a világban, mikor Jézusról azt állítják, hogy albinó néger volt, mikor az ember fejlődéstörténetének hiányzó eleme az ufók vagy mikor a csürhe egy rohadt csillagállásra bízza a jövőjét? Mit lehetne csinálni mást, mint beletörődni?

Nem, nem, nem. Nem vagyok egyáltalán depressziós vagy őrült, aki osztja a társadalom túlnyomó többségét. Tudtam én szeretni is. Néha. Volt, akit igen. De mikor sok a csalódás egymás után, akkor megváltozik benned valami. Vagyis nem benned, hanem te magad. Én rengeteget változtam, ezt teljesen alá is írom. Utálhattok, ez engem éltet. Jöhet a buzi szöveg, hogy nem maradnak barátaim. Senki sem pótolhatatlan, vagy ha mégis, akkor azt úgysem engedném el egykönnyen magam mellől. Bár már egyszer megtettem, de ez van.
Ja, és mielőtt valaki azt hinné, hogy sajnáltatom magam, meg hogy szerintem más még nem csalódott, akkor tegyen két szívességet, ne olvassa a blogom, illetve nyalja ki. Senki sem kötelez. Véleményt szabhatsz rólam, azt komolyan leszarom, addig, amíg nem azt hallom vissza, hogy ez a Bera mekkora egy fasz, mikor pedig találkozunk akkor meg hú de jó barátok/barátnők vagyunk.

Árulónak nem jár bocsánat. Aki engem elárul (hozzáteszem szívejoga) az nekem ne jöjjön a barátságért. Aki ezt teszi az szépen legyen meg azzal, hogy megférek mellette és nem köpöm le, pedig nem érdemelne mást. Látjátok, ez az amiben én különbözök tőletek...én nekem mikor bajom volt veletek megmondtam. Nem tetszett nektek. Hallottam, hogy mekkora fasznak tartotok. De egyik se merte a szemembe mondani. Nem baszdmeg, mindig csak az erőszak, nehogy már értelmesen megbeszéljük a dolgokat. Igaz, én kultúrált ember módjára próbálom megbeszéléssel lerendezni a nézeteltéréseket. Ti meg csak üssetek, veressétek, ölessétek meg magatokat. Utána legyetek rá büszkék és húzzátok ki magatokat.

Akit a szívem szerint a barátomnak tekintenék, azt pedig sosem szúrnám hátba. Sosem. Az más kérdés, hogy vagyok olyan hülye és megbízok emberekben. Persze főleg látszólag, de néha már tényleg. Ez a cikk csak egy vallomás. Vallomás arról, hogy mennyire nem tetszik az ami körülöttem folyik. De sajnos ilyen az élet, be kell szállni a körforgásba akármennyire is utálod, hogy olyannak kell lenned, mint ők. Lekell süllyedni egy bizonyos szintre. A félreértések elkerülése végett, én senkit sem nézek le. Na jó ez nem igaz, de nagyjából igen.

Emberelemzés II.

Egy kis időutazás. Nem megyünk messzire. Meleg őszi nap.

Az iskola első napja. Ismeretlenül negyven ember körül. Körülnézel, az iskolaudvarra tömörültek a diákok.

Eltelik az első hét. Jó volt? Nem. Vagyis olyan megfogalmazhatatlanul szar. Mármint nekem. Én híres vagyok a túlfejlett antiszocializmusomról. Így ebből egyenes arányosan következik, hogy kurvára nem volt kedvem újra emberekkel ismerkedni. Pedig ezt megtehettem az első három hétben kb. hatvanhatezernégyszázkilencszer. Elviselhető végülis. De vártam már a pénteki meg szombati bulit. Vasárnap hajnal. Kapok egy sms-t egy ismeretlen lánytól. Osztálytársak vagyunk.

Telnek-múlnak a hetek jóban leszünk. Közben megnyílik a dohányzó az iskolaudvarban. Sokat járunk ki. Én főleg ideglevezetésként. Kellemes napi kikapcsolódás.

Napjainkban.

Alsóbb osztályosok is sokszor kijárnak ebbe a dohányzóba. Ekkor látom meg Őt. A nagy 'ő' azért túlzás volt a részemről, mert ilyen hobbit-gnóm-ork keveréket még életemben nem láttam.

Na hol is kezdjek hozzá ehhez a tündérhez?! Mikor megláttam hátulról, jót röhögtünk haverral, hogy milyen haja van már a srácnak, ekkor fordult meg és derült égből villámcsapás, a srác lány volt. Haját drága, egykori költőnkhöz, Faludy bához tudnám hasonlítani. Teljesen göndör szénaboglya mindig összefogva. Bár lehet, hogy így jobban is járunk. Orra méretéből szimplán kitűnik, hogy nem Hitler-csatlósai voltak a rokonai, hanem azok akiket üldöztetett. Vastag szemöldöke alatt barna szeme csillogása a tömény hányingert hozza ki belőlem.
Az egész lány összesen van vagy negyven kiló egy vasmacskával. Ezt meg sem próbálja eltakarni. Még mindig hisz az '60-as évek divatjában, legalábbis ruházata erről árulkodik. De a western filmekből ismert cowboy köpenyt is megtalálhatjuk néha rajta. Általában egy kopott (vagy koptatott?) trapézfarmerben tolja, ami hát hogy is mondjam, enyhén bokavillantós, enyhén gusztustalan. De neki jó. Jobb, mintha nem lenne semmi. Jó Isten...elképzelni is rossz. Amit hord a lábán, azt a cipőnek nevezhető izét, sajnos nem tudom jellemezni.

Belső értékeit nem sikerült még megismernem, de nem is szeretném, az előbb említett hányinger miatt. De szerencsére sikerült egy két mondatot elkapnom az eszmefuttatásából, amit a szintúgy 'gyönyörű' társaságával szokott megosztani. Szintúgy okos barátnőjével szoktak általában beszélgetni. Nanana...nem hazudok, drága hínárhajú barátnőnk beszél, -6-os iq-jú barátnője hallgatja, bólogat, majd mond egy faszságot, és egy javaslatot a probléma megoldására. Pedig ezekre a problémákra egy megoldás létezik. Tarkólövés.

Mai nap is tanúja lehettem egy ilyen míves beszélgetésnek. Sajnos egyedül maradtam ezzel a két 'gyönyörű' lánnyal, de megérte, mert a minőség ott volt.

-Képzeld bazzeg, anyám reggel megint szentbeszéddel kezdett. Annyira elegem van már. Szerintem féltékeny rám, mert nekem van szabadidőm.
-Ühüm.
-Nem tudom mit képzel. Érted...13 éves korom óta minden nyáron dolgoztam egy kertészetben napi 12 órát és majd meghaltam. Akkor persze, nem mondott semmit, hanem szerintem röhögött rajtam, hogy hogy kivagyok. Persze a hátam mögött. Most meg érted, elkezdenék élni, így érettéségi előtt és mosst bazzeg osztja a faszságait, hogy nekem szar legyen a kedvem. Direkt bassza el a kedvem, mert féltékeny rám.
-Ühüm.
-Szerinted mit csináljak? Én ezt nem bírom. Minden reggel oszt valamiért. Érted...nagyon kivagyok, néha már esténként is és ilyenkor alig tudok aludni, mert sírok.
-Ühüm. Szerintem mondd meg neki, hogy szálljon le rólad és akkor biztos leszáll rólad.

Hínárhajú baráténkról szimplán látszik, hogy az emberiség legalja, enyhe feltünésiviszketegséggel és túlzott üldözésimániával. Gondolkozz ember, anyád jóra nevel, nem azt akarja, hogy ki legyél lelkileg vagy testileg. Hülye...
Diszkós, -6-os iq-jú barátnőnk pedig menjen pszhiológusnak, jól állna neki. Mellesleg te hülye picsa, szerinted erre nem gondolt Mrs. Hínárhaj? Anyád, de hülye vagy.

Még mielőtt valaki félreértené. Én osztok másokat, de nem viselem el, ha engem osztanak és leszarom, ha valakit megbántok, bocsánatot nem kérek.

Hogy miért...

Csúnya? Nem a legszebb. Hülye? Nem, nagyon is sokat tud, csak másokhoz képest olyan dolgokról, ami az átlagembereket nem érdekli. Vannak barátai? Van, kb. egy-kettő, de ő már több is. Magányos? Mint minden ember, csak ő bemeri vallani. Bátor, hogy kérdjen? Sosem volt ilyen ügyekben bátor...de tudja legbelül az elutasítást, így jól teszi, hogy hallgat.

Miért ilyen rohadt nehéz az élet? Kiről is beszélek? Találgathatnátok, de úgysem mondanám el. Túl jó barátom ahhoz, hogy kifecsegjem a nevét.

Boldog életet élni nehéz, erre rádöbbentem. A "barátaid" szeretnek. Hát persze, ha van pénzed, kocsid meg amíg nem jön más akinek ez megvan míg neked nincs. Szegénynek nem érezheted magad. Szüleid biztosítanak neked jóformán mindent. Lehet, hogy nincs kapásból húszezer egy gatyára, negyvenezer egy kabátra, de amit tudnak megadnak neked. Ezt meg kéne becsülnöd. Meg kéne, mert ők azok igazán szeretnek, akikben jóformán sosem csalódhatsz.

Gondolj a barátaidra. Te gazdag vagy, ők nem annyira. Hát nem kihasználnak? Nem kérik, hogy most fizess te? Nem kérnek kölcsön? Hogy a f*szba ne?! Ilyen gyarló az ember. Ez még a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy te azt hiszed, hogy ők a barátaid, szeretnek téged. Legbelül tudod, hogy leszarnak és kiröhögnek téged a hátad mögött és büszkén verik a mellüket, hogy mennyire kemény emberek is ők. Elmondom kishaver, hogy ezt benézted. Szeretnek ez igaz, de nem azért aki vagy, hanem azért mert van pénzed, kocsid, amin cipeled őket. Gondolkozz. Én csak erre kérnélek, hogy mielőtt engem osztanál, hogy mekkora paraszt vagyok az emberekkel.

Oszthatsz, ha átgondoltad az egészet és nem azért közeledsz felém, mert kéne valami. De ha nekem sincs, akkor levagyok szarva, mással vagy, mert neki van. Legyél csak álszent kisseggnyaló, de felém ne közeledj. Nekem ne mutasd a barátságod, mert nem látod ezt tőlem vissza.

Álszent szövegnek tartod ezt tőlem? Leszarom. De ezt gondolom és a saját törvényeim és emberismeretem fogja irányítani az életem és nem lesz húszezerhatszázkilencven ismerősöm, de lesz egy pár igaz barátom. Nagy különbség ám.

Szopj le, ha nem tetszik, amit írok a blogomba...

Hazudni bűn!

Hazudni könnyebb, mint igazat mondani. De a saját barátodnak, akit igazán szeretsz elvileg, akkor neki miért? Én csak ezt nem értem, hogy miért hazudsz neki? Mondd meg neki az igazat és ennyi. Nem igaz, hogy nekem kell hallgatnom, hogy szegény gyerek mennyire kivan...Ne hazudj! Mondd meg az igazat! Én is megszoktam, bár ebből károm van, de leszarom. Nem akarok olyan lenni, mint te..